2008. július 31., csütörtök

Bekukkantottam

az aktuális a..n katalógusba,

melyből rögtön megtudtam, hogy létezik un.
ráncelsimító ajakrúzs... ami nem teljesen világos, mert szerintem az ember szája nem ráncos (már, a "gyárilag" velünk kapott szájon lévő redőkről, ha nem beszélünk), ellenben a hölgyek az idő múlásával a SZÁJUK KÖRÜL szoktak ráncosodni, oda, meg ha kennénk rúzst - az ajkon kívülre, hát igencsak úgy néznénk ki, mint egy ősi szakma jeles képviselői...

Kicsit arrébb közlik velem felszólító módban, hogy "MÁR A NAP KEZDETEKOR HARCOLJON AZ ÖREGEDÉSSEL!" - hát tényleg, nem is értem, hogy miért más nálam a sorrend : mosdó, élesztő kávécska, családi lények etetése... na, még a végén ráfaragok... ;-)

(Ja, fenti tevékenységeket ingyen végzem, avagy kis költségráfordítással, az általuk javasolt reggeli tevékenység 1600.-Ft-ba kerül 125 ml - s, gondolom, hogy egész hátralévő életemben folyamatosan kellene alkalmaznom ;-) - még tipródok, hogy melyik reggeli program legyen az életemben a továbbiakban :-)

Kedvesemnek "intenzív illatörvény"-t csekély 3900.-Ft-ért, akciósan 2900.-Ft-ért biztosíthatok. (Azért remélem, hogy ezt most nem olvassa... ;-)

X.Y. termékcsalád 3 nap alatt csodás dolgokra lenne képes, igaz, itt van két *-os megjegyzés is:
* = 126 nő bevonásával az USA-ban végzett 4 hetes
** = 119 nő bevonásával .... stb. stb. ... fogyasztói véleményfelmérés alapján...

Hmmm... mennyi is az USA lakossága?

Ami furcsa, hogy a fenti "magas" számoktól függetlenül az lett volna talán meggyőző, ha mondjuk közlik velem, hogy mennyi a százalékos arány.
200 nőből 186-nál hatásos volt, avagy 24 ezer nőt alapul véve 19 ezer jó véleményt alkotott....

Jaj, jaj, a mai napot is a szokásos módon kezdtem... smink nélkül, a magam kendőzetlen valóságában merülök el a munkában, csak úgy natur :-)

Remélem, hogy a buszra felengednek.
Ha jönni fog.
Meg, ha túlélem.
Családtagom a minap közölte, hogy eltűnt a buszmegállónk... mert két kocsi egymásnak (ezek szerint a járdára is) rohant. Azt hittem a táblát mondja, de, tegnap láttam, hogy a komplett buszmegálló várakozó pavilonja tűnt el.
Smink ide, smink oda, kence ide, kence oda - bármikor meghalhatunk :-(

2008. július 28., hétfő

... előtérben a ....

fenék... (???)

című tárggyal megjelölt e-mail érkezett a két munkahelyi címem egyikére...

Bővebben:

"Gömbölyű, kerek, széles, lapos, kemény vagy petyhüdt, ez mind-mind egy-egy popsi jellemzője lehet. Vajon csak rajtunk áll vagy bukik hátsónk formája?"

Oh, nincs időm elmerülni a téma rejtelmeiben, de érzem, hogy hiba szabadságra menni, mennyi mindenből maradok így ki? ;-)

Már érdemes volt "beugranom"...

(Biztosan nem tudják, hogy nőnemű lennék, mert amúgy rendszeresen viagra hírdetéseket, sőt ... üntyi-püntyi fotókat is kapok - gyanútlanul megnyitom és szembe találkozom... egy fallosszal - vajon mi lenne, ha pont mögöttem lenne a központból egy tulajdonos, miközben a képernyőmet beteríti EZ + AZ :-)

a meglepetésben az a jó, hogy meglepi.... :-)

Kedves Látogatóim!
Még mindig rossz a számítógép otthon, nem tudok gépközelbe férkőzni, most csak pár pillanatra tudtam belépni ide.
De, mennyi meglepetés várt rám - s egyben ezért nagy lett a gondom is pozitív értelemben.
Nem érdemlek semmiféle díjat, pláne, hogy az én blogom nem is szól kézművességről és szemmel láthatóan bemutatható dolgokról (vagy nem jellemzően) - bár, mint tudjuk, az igazán fontos dolgok néha valóban nem láthatóak.
Köszönöm szépen mindannyiótoknak, ígérem, hogy vissza fogok térni a dologra, bár egyenlőre bizonytalan, hogy mikor lesz rá módom.

Addig is egy kis örömforrás Nektek... :-)

2008. július 15., kedd

Nincs tél,

de, azért eléggé vacak az idő :-(
s, eltűnődtem tegnap,
vajon mit keresett és hogyan is került
egy szúnyogírtó lap a gumicsizmámba???

2008. július 14., hétfő

Sajnos, most

több, mint valószínű, hogy eltűnők augusztusig, vagy egy darabig.
Tönkre ment a számítógépünk, s nincs most éppen miből megcsináltatni.
(Ha csengetnek Nálatok, legyetek óvatosak, lessetek ki, mielőtt ajtót nyitnátok, mert lehet, hogy lazán megkérdezem, hogy beugorhatnék-e egy-két órácskára a Ti gépetekbe... ;-)

Töfi, az alkoholista...

"örökölt" kutyusom, a francia bulldog egy nagy egyéniség.

Bővebben, az iwiw-en megtalálható: Töfi (Töffencs, Muc) néven.
(Kimondottan kellemes nála - és ismerősei között - körülnézni, ha kissé depressziós időszakotokat élitek :-)




Mindenféle gusztustalan szokásai vannak, most nem részletezném - aki ismeri ezt a fajtát, az komoly információ birtokában van - mely jóval több, mint a sejtések tartománya ;-)

Töffencs az előző gazdáinál bemutatta egyik szokását : kedveli az alkoholt...
Hallottam regélni, hogy nem igazán válogatós; sör, bor, whisky, ne' adj isten pálinka, semmi nem áll távol tőle, ha hozzájut a cucchoz.

No, persze, itt az állatvédők ne gondoljanak semmiféle állatkínzásos szándékosságra, inkább az emberi figyelmetlenségre, illetve Töffencs fürgeségére adott esetben, ha elérhető magasságban lát poharat, lecsöppent folyadékot, miegymást.
Szemétben való turkáló hadjáratairól most nem is beszélnék...

Mikor alkoholista múltját maga mögött hagyva hozzám költözött, akkor egy alkalommal én sem voltam éber - a szombámban nincs helye külön asztalnak - , s mikor az ágyam mellett a földre helyeztem egy pezsgős poharat tv-nézés közben, hát hangos, elégedett lefeletyelésre lettem figyelmes...
Nem értette, miért ordítok.

Amúgy kedveli a cappuccinót is, csak ritkán jut hozzá.
Ellenben nem bagózik.
Amúgy visszafogott életmódot folytat, nem pasizik.
Hát, istenem, vannak neki bizonyos káros szenvedélyei...

Azelőtt, ha kinyitottam a kertkaput, ő soha nem akart kimenni az utcára, csak távolról bámult kifele, nem állítanám, hogy túlságosan értelmes képpel ;-)
Egyetlen egyszer viszont kislisszolt, mikor kikisértem az egyik szomszédot, fel is tünt hamar, hogy nem szuszog semerre sem.
Kimentem az utcára körülnézni, bár nem gondoltam, hogy ott lenne, erre mit látok, hallok?
Tőlünk két házzal arrébb van egy kisebbfajta kocsmaszerű akármi, bővebb infóim nincsenek, be nem tenném oda a lábam. Hát nagy kacagásokat és visításokat hallok a kocsma felől és ki ront onnan ki?
Hát, persze, hogy Töffencs őkelme.
Tehát, az első szabad útja egyenesen a kocsmába vezetett.
Igen, hallottam róla, hogy nők is egyre többször isznak, nem úgy, mint régen, mikor az alkoholisták között elvétve voltak csak nők.

Most nyáron kikisértem egy kedves ismerősömet, látom ám, hogy Töffencs szintén kivonult vele a járdára és egyből nézeget a kocsma felé.
Elordítottam magam, hogy "részeg disznó azonnal gyere vissza!" - érdekes módon mind a két lábú, mind pedig a négy lábú egyed visszafordult és rámnéztek.
Azonnal beazonosítottam mindenféle félreértések elkerülése végett, hogy a Töfinek szántam a felszólítást...

No, ezek az előzmények.

T e g n a p... családtagom hallomás alapján készített x hete (napja???) házi szederbornak valót... süttette a napon, miegymás, mondta, ideje lenne leszűrni, mert állítólag, ha tovább ottmarad, akkor ecet lészen belőle.
Mondom, jó. Leszűrtem.
Töffencs húsevő egyébként, de imádja a zöldséget és a gyümölcsöt is, akár kukázástól se retten vissza ilyen téren.
Hát, mit mondjak - én se fogok már jobban meghülyülni... teljesen elfelejtkeztem róla, hogy a szederről, ha lecsöpögtetem a lét, attól még a gyümölcsben is marad alkoholtartalom...

Szóval gyümölcs - hát a szokásos módon, ha már emberi fogyasztásra nem alkalmas, attól ő még kedvelni szokta, tehát odarittyentettem a cuccot egy kisebb tálba és kiraktam az udvarra.

Én nem tudom, hogy telt az éjszaka, mivel jó sokáig varrtam, aztán olyan éjjel 2 körül bezártam az ajtót, láttam, hogy a kutyáim fekszenek.
Reggel szólt R. hogy láttam-é, hogy Töffencs milyen állapotban van. Mondtam gyanútlanul, hogy nem én, miért.
"Anya! Talán meg kellene nézned!"
Hát... kicsit tántorog... bár jókedélyűnek tűnik... a hátsó lábai félre-félre csúsznak... eléggé idétlenül viselkedik, ahogy hentereg...

Embernek is ilyenkor jó zsírosat szoktak adni (hogy felszívja az alkoholt...) nála se lehet rosszabb hatása a kijózanító terápiának - ami embernek jó, az kutyának se lehet rossz ... ;-)



azért, ezt is beraknám, egyrészt mert kedvelem a számot, másrészt, mert így korrekt a dolog :-)

2008. július 11., péntek

az Álom, luxuskivitelben

című film sokunk kedvence, akik rajongunk a női főszereplőért.

A film kezdő kockái felejthetetlenek, estélyi ruhás hölgy (Audrey Hepburn) szép frizurával korán hajnalban elsétál Tiffany kirakatához, előveszi a kefirjét és a kiflijét - miközben reggelizik - bámulja az ékszereket a kirakatban.

Igen. Sokan vágyakozunk egy életen át az üveg túloldán lévő - egy más világot, más életet képviselő - számunkra elérhetetlen "dolgok" iránt. (S, most vonatkoztassunk el, természetesen az ékszerektől és a gyémánttól, mivel a túloldali vágyálom oly sok minden más lehet, nem feltétlenül kézzel fogható dolog).

Csak az a baj, hogy legtöbbünk ezen a szinten marad.
Ezen az oldalon.



Mi maradhat hát nekünk - ha véletlenül New Yorkban jársz ;-) ;-) reggelizzél a Tiffany-nál.

Címkékből áll az életünk?

Ahogyan haladok a blogírásban az időben, egyre több gondom kezd lenni.
Úgy érzem, hogy nem tudom magamat beszorítani a címkék keretei közé.
Komoly gondot okoz, hogy adott témát melyik bejegyzéscímkéhez soroljam.
Mindig úgy érzem, hogy újat kellene alkotnom.
De, nem lehet, hogy itt balra a címkék oszlopa majd kétoldalas hasábra terjedjen ;-)
Valamint túlságosan nagy mennyiség - választék - már nem is áttekinthető.
Persze, mondhatja bárki, hogy "irigylem a gondjaiért, kevesebbel is kiegyeznék!" - s milyen igaza lenne...

2008. július 10., csütörtök

Vágyakozás és az adakozás öröme

Voltam egy boltban. Most direkt nem írnám ki, hogy melyikről van szó, nehogy bajba kerüljön valaki.

Kezembe vettem egy övet, amin - szerintem - egy nagyon szép dísz volt. Ránéztem, és lelki szemeimmel már anyagon láttam megálmodva, valami nagyon-nagyon szép anyagon.
Talán csak évek múlva használnám.
EZT nem lehetne elhamarkodni.

Vittem a pénztároshoz - mi az ára? Kilója kétezer akárhányszáz forint.
Mondom én, ez most nem az én árkategóriám (táborba készülünk, persze, kell másra a pénz) mondja ő, nem nehéz annak a súlya...
pillantásom sejtetni engedi, hogy ez most éppen nem a létkérdés kategória...

Én soha nem alkudtam, piacon sem. Nem rátartiságból, vagy egyéb komoly szempontokból, egyszerűen alkalmatlan vagyok rá. Bezzeg a nagyapám gyerekkoromban! Óh, mestere volt a dolognak, kimondottan élvezte - a török, vagy az arab bazárban imádták volna őt.


Lemérte az övet - 340.-Ft.
Tulajdonképpen nem pénz érte. De szülinapra még tortát is kell venni ebben a hónapban. (Vagy csinálni :-)
Forgattam az ujjaim között, csendben mondtam, hogy tulajdonképpen az övre nem is volna szükségem, kár, hogy ezt nem lehet róla levenni.
Én nem tudom, hogy miféle vágyakozás lehetett az arcomon, de legnagyobb megdöbbenésemre közölte velem, hogy nekem ez most 250.-Ft lesz...

Mit lehet erre mondani?
Aztán megtárgyaltuk - legalább akkora egyetértésben, mintha évek óta ismernénk egymást - , hogy adni mindig nagyobb öröm és boldogság, mint kapni.
Aki nem ismeri ezt az érzést, az szegényebb is általa.
Márpediglen nem anyagiakban.

Azt hiszem, majd egyszer varrok neki valamit. De, hogyan fogom felismerni őt a rossz arcmemóriámmal ??? :-(

Turiban 3. Mi lesz vajon holnap?

Bekukkantottam (tényleg csak 5 percre) a turiba.
Nem világos, hogy miért, amikor nincs pénzem, meg már helyem se, meg egyáltalán... ;-)
Tuti, hogy valami mágnest helyeztek el az ajtajában és azért.

Persze, holnap péntek van s aztán szombat jő.
A turiban pedig ezen a két napon a lakástextileket, amiket a hét folyamán megszabott kg-os áron kínáltak, szóval ezen a két napon fele áron...

Szóval nem is világos, hogy miért néztem be...

:-) tán ilyenkor nézik ki a hölgyek, hogy miért érdemes holnap reggel rohamozniuk, ha addig valaki fürgébb nem csap le, mint a keselyű a prédára...
Én is tudom, hogy mire csapnék, ha lenne miből és időben ott lennék.
De, nem leszek ott - vagy csak későn.
Azért kiváncsiságból lemérettem volna, hogy mennyibe kerülne, ha...

Szóval van ott egy foltvarrós takaró.
Teljesen kézi varrás.
Randán varrott kézi.
Majdnem olyan, mintha én csináltam volna ;-)

Mégis, megbecsülendő, mivel az egész kézzel készült.Nincs tűzve - miért is lenne, ha a feddlapját is rondán varrták - még a végén jobb lett volna a tűzéstől...
Azért csúnya, mert nem a hátoldalán varrták össze a darabokat, hanem elölről. Ami, persze lehetne szép is - lásd japánok...
Ami pedig szomorú, hogy rengeteg munkát és időt fektetett bele valaki, holott ugyanennyi idő felhasználásával szépet is alkothatott volna.
Azért leméretném, ha ott lehetnék holnap...

Lehet, hogy minden takarónak története van.
Amennyiben tudnám, hogy ezt esetleg egy rosszul látó, idős hölgy varrta, akkor egy árva szót se szólnék - mert akkor nyönyörű :-)

Nem csak a 20 éveseké a világ...

Olvastam ma reggel, hogy kissé pesszimista, bánatos mondatot írt M - egy születésnapi köszöntés kapcsán az egyik blogban.
Nem gondolom, hogy oka lenne rá, komolyan gondolom, hogy minden kornak meglehet a maga szépsége. (Ami persze egyénenként más és más, hogy mit tartunk szépnek benne).
Én úgy gondolom, hogy amig a pamutot a mamuttal nem tévesztem össze (ha, meg összetévesztem, akkor úgy sem fogok tudni róla, ergo mindegy ;-),
amíg minden azon a nyíláson megy be és jön ki, ahol rendeltetésszerűen kell neki,
netán bizonyos szinten még mozgásképes vagyok - akkor érdemes élni.

2008. július 9., szerda

Úgy érzem, hogy

kell ide valami kis vidámság...
ha fia(i)m született(ek) volna, akkor Koppány és Levéd lett volna a nevük ;-) no, nem az én kívánságomra...
Lány lett.
Én győztem.

Így kimaradt az életemből az a nagy élmény, hogy a zsúfolt 4-es, 6-os villamoson elkurjanthassam magam: "Kopikám gyere ide!!!". :-)

a mai nap szomorúsága

a buszmegállóban ért.

A lomtalanításra kirakott kupacban elázott könyvek hevertek, kidobásra ítélve. Ugyan már nem volt megfelelő az állaguk, vagy nem vigyáztak rá, vagy az elmúlt két éjszaka időjárása tépázta meg őket, de bizony ott volt Fekete István és Brecht kötete - számtalan mással együtt. Csak a többinek nem látszódott a címlapja és a gerince sem. Talán jobb is, hogy nem láttam, mi minden ért ilyen véget.

Fáj a lelke az embernek ilyenkor, ha nem becsülték meg a könyvet, akkor miért nem vitték be egy könyvtárba, vagy egy iskolába addig, amíg még használható állapotban voltak.

Ennél jobban csak az fájna, ha könyvégetést látnék... :-(

Zúzni - csak rendesen,

bár, koránt sem csendesen érdemes...

Lomtalanítás van nálunk... igen, az utcánkban, s a környéken is balkáni állapotok uralkodnak. Évente egyszer megismerjük - no, persze, csak úgy nagyjából -, hogyan is élhetnek a világ más tájain az un. bádog-városrészekben lakók, szeméthegyek közepette a külvárosokban.

Bár, lomtalanításkor kincsek is találhatóak, ha éber vagy, jó a szemed és tudod a legfontosabbat, hogy bizonyos dolgokhoz időben kell megérkezni. (Előbb, mint adott esetben egy másik szomszéd... ;-)
Persze, vételezni, az "ez még jó lesz valamire" körforgásban részt venni sokkal célszerűbb NEM a közvetlen szomszédságban...

(Erre mondta egy kedves ismerősöm: törzshely kocsma soha ne legyen a lakásod közelében, hanem a város egy másik pontján, még se lásson a szomszéd, hogy mindig, és ott iszol, netán illuminált állapotban ... az éj leple alatt már haza lehet sunnyogni messziről is).

A kirakott (sokszorosan feltúrt és kiválogatott) lomtalanításra ítélt cuccot egy un. zúzdás kocsi tünteti el. (Én naiv azt hittem, hogy úgy van, mint régen; felpakolják-elviszik-kiszórják egy szeméttelepen és akkor még mindig selejteznek benne, de nem így van). A cuccot berakják a speciális járgány óriási nyílásába, utána rácsapódik a lezáró szerkezet, ami intenzív durranások közepette beljebb nyomja, préseli az egészet, mintegy hatalmas, tömör tömbbé alakítva.

... és mindezt mikor teszi?
Természetesen nálunk reggel 6 óra 5 perckor...
Durr, durr, durr.
Félkómás állapotban próbáltam a hangot beazonosítani, hogy mi is lehet az...
Persze, minek kellett éjjel fél kettőig varrni...

Megpróbálok fitten (fiatalosan ?) belibegni ma a munkahelyemre.

Rémlik, mintha az un. csendrendelet úgy szólna, hogy talán este 22 óra és reggel 7.30KÖZÖTT nem szabad zajongani.
Az utcánk nem nagy forgalmú utca egyébként, tehát nem indokolja a nappali forgalom - nem akadályozná, hogy normális időpontban végezzék el ezt a feladatot.

Azért szívesen megtekinteném, hogy aki elrendelte ezt a korai időpontot - amúgy nem valószínű, hogy pont az én házam előtt kezdték ezt a dolgot, ők már jöttek valahonnan - lehet, hogy egész éjszaka ügyködtek... ??? - szóval, hogy merre lakik az illetékes. Mitől is érzem úgy, hogy nem lakótelepen; vajon a budai hegyekben, a kiemelt helyen lakóknál is ilyen korán járnak ezek az autók???
(Netán nekik már nincs is lomtalanítani valójuk?)

2008. július 8., kedd

Álom és valóság

a Szera által nekem küldött ház, egy képeslapnyi csoda :-)



ez pedig az, amiben ténylegesen lakom



a Szera-féle jobban tetszik ;-)
túl azon, ami egyértelmű, hogy miért is, de ráadásul azt még tatarozni sem kell :-)

A feng shui szerint az a jó, ha a ház ablakai kifele nyílnak - az un. európai kultúrában vagy szokásrendben viszont mindig befelé nyílnak az ablakok...

Mennyire más a keleti és a nyugati ember mentalitása, gondolkodásmódja...

Az ablakkal kapcsolatos hiedelmek a világban:
http://www.terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/ablak.html

2008. július 7., hétfő

az illat, mely MEGHATÁROZ (?) ó...

Ahány ember, annyiféle - s mániáink is.
Egy kolléganőm - nevezzük "L"-nek - allergiás néhány illatra, legalábbis ideges lesz tőle, ha érzi, többek között ilyen a gyögyvirág illat.

Nem kedveli sem WC-illatosítóban (engedjétek meg, hogy így, egyszerűen, póriasan nevezzem a flakon funkcióját), sem pedig bármilyen lemosó jelleggű tisztasági termékben sem.

Megérkezett az ellátmány a munkahelyre.
S hoztak illatosító spray-t is.
Természetesen - gyöngyvirág illatút ;-)
Lőn most a polcon elegendő: citrom, narancs, levendula, gyöngyvirág.
Van választék, szó se róla.
Az már más kérdés, hogy az illat (avagy a szag) elfedése, elrejtése hogyan keveredik-kavarodik, időnként speciális kombinációt alkotva...
Még a Napkirály udvarából is vannak érdekes feljegyzések e témában.

Nos, belépett egy új kolléganő, aki - egyenlőre, bár ez átmeneti, de mit sem tud még róla, hogy melyikünknek milyen nyűgje, baja, kifogása, morgása van ezzel v. azzal kapcsolatban. (Tudjátok, írtóra fontos, életbevágó jelentőségű dolgok... ;-)

"L" kolléganő morgott, hogy már megint gyöngyvirág.
Nálam bekapcsolt a kisördög-gomb és tőlem függetlenül működtek az ujjaim a toll és papír fölött, mikor egy post-it-re ráírtam, hogy

"L" kolléganő kéri, hogy a gyöngyvirágos illatozású terméket csak és kizárólag akkor használják a kollégák, amikor ő bent van, még véletlenül se a szabadnapján, mert akkor túlságosan hamar fog kifogyni... ;-)

Ráragasztottam gyöngyire... (jól mutat, feltűnő... "L" olvasta, kacagott, elhordott mindenféle némbernek - ő tudja, hogy miért - de, nem vette le a cetlit).

Elébb látom, jön ki az új kolléganő. Ajtó már nyitva, visszalép, keze indul a polc felé, gondolkodás nélkül határozott mozdulattal leveszi a gyöngyvirágosat és erőteljeset fúj vele a levegőbe.

Mert rendnek kell lenni.
S, ha már egyszer "L" annyira kedveli - akkor próbaidős dolgozó persze, hogy szót fogad ;-)

2008. július 6., vasárnap

Lábazonosító :-)

Most, hogy itt elnéztem a fotót Kismackó lábaival, eszembe jutott, hogy van egy másik fotóm (bár nem publikus, megígértem a lábak hordozójának) egy foltostársnőnk lábairól. (Szintén térdtől lefelé).

Már nem emlékszem, hogy tavaly, v. tavaly előtt, de a karcagi táborban csináltak olyan fotókat néhányunkról, hogy át kellett kukkantani a varrógép nyitott részén (tudjátok, ahol a mancsunkkal vezetjük az anyagot át varrás közben).
Ott azért nem teljesen látszott az egész arc.
A fórumosoknak meg utólag ki kellett találniuk, hogy ki van a gép mögött.
A találat vagy sikerült, vagy nem.



Mekkora poén lenne ugyanezt térdtől lefelé kb 30-40 fórumosláb esetében... biztos nem mennének bele, pedig kacaghatnánk ezen is rendesen.
Arról nem beszélve, hogy a találati (megfejtési) arány kb. annyi lenne, mint jelenleg az esélyünk az euró bevezetésére :-(

2008. július 5., szombat

a Mesebolt,

az bizony hogy létezik, mert van, s "hölgyek örömére" bizony un. nyílt, bemutató napot tartottak a foltvarró érdeklődők részére.

Részletek a foltvarró fórumon, valamint fotók itt:
http://xfree.hu/album_show.tvn?aid=118532



Kaptunk új információkat (én legalábbis), számomra néhány dologra, titokra is fény derült (pl. a watercolornál nem feltétlen úgy kell csinálni, hogy egymáshoz varrogatok négyzetkéket... miközben várom, hogy megérkezzen a nyugdíj, hanem van gyors megoldás is ;-)





Több termék használata is bemutatásra került, például a következő fotón nem Kismackó lábait kell megtekinteni, hanem azt, hogy az univerzális ragasztó spray-el a talajhoz rögzíthetjük a térdeink elé hulló férfiakat.
Nyugodalomra vágyó, köztes időszakainkban másodlagos felhasználásként textilragasztásra is alkalmazható.



Törzsvásárlók között bizonyos időszakonként - a Mesebolt ablakából saját szememmel láttam! - lovaskocsit (hintót?) és férjet sorsolnak ki.
A nyeremény átvétele nem kötelező, de, amennyiben mégis él a lehetőséggel a törzsvevő, akkor garantáltan adó- és járulékköteles.
(Garancia, cserelehetőség nincs).



Csacsi kérdéseim feltevése után Kismackó mosta kezeit, elvégre nem válthatja meg a világot ;-)



Ja, és mindenfélével megpróbálkozott, hogy hallgatásra bírjon... ;-)



:-)

2008. július 4., péntek

Kicsi Gerda

itt járt nálam a Mamájával Violinivel... :-) nagyon édesek így együtt (is) Gerda gyönyörűséges, bár személyemben megismerkedett vele, hogy az élet nemcsak szívderítő látványokból áll....
(Rámnézett és elsírta magát... szerintem sokan vannak velem kapcsolatban így... ;-)

Az alábbi dalt nagy-nagy szeretettel küldöm minden olyan barátnémnak, kedves ismerősnek, aki arra tette fel az életét (már, ha megadta a sors neki), hogy ne csak egyke gyermeket neveljen. :-) :-)

2008. július 3., csütörtök

Töffencs értesítést kapott

az iwiwről:

"Hali mindenkinek!
Bulldipicknik... minden hónap elsö vasárnapjának délelöttjén a hajógyári szigeten van 10 óra körül. Mindenkit szeretettel várunk akinek van, vagy aki szereti a bulldogokat!
JÖJJÖN BULLDOG, BULLDOGTALAN!!
A meleg időjárás és a Hajógyáriszigeteki rendezvények miatt a Júliusi bulldipicknik a városligetben lesz ,nem vasárnap hanem szombaton, tehát júli 5-én a sörsátor mögötti füves részen este fél 7 től! "


Hű - mondom, itt az alkalom - nincs nagyon tőlünk messze. Állítólag tök buli egy ilyen kutyatali (sok csúnyán szépséges kis gusztustalan malacszerű lényecske együtt) időszerű lenne elmenni.

Igen ám, de Töffencsnek én csak a második "Mamija" vagyok (röviden Mami 2 avagy pótMami...) Töffencsnek a régi otthonából Papija is van.

Írtam a rokonoknak:

Szia Mami1!

Speciel az lenne az elképzelésem, hogy eljöttök értünk kocsival ;-)

Te, meg Töffencs a sörsátor mögött sportoltok és ismerkedtek, én meg Papi a sörsátorból figyeljük, hogy mit műveltek... ;-) Noooooooooossssssssssss ? Jó az ötlet ? ;-) Zs.

Máskor olyan gyorsan szokott válaszolni.... nem értem, hogy most miért nem? ;-)


Állítólag a vicc mesélése a társalgás csődje...

- Nagymama, nem láttad a tablettáimat? Az volt rájuk írva, hogy LSD.-


Kit érdekelnek most a tablettáid?! Láttad már a sárkányt a konyhában?




Consultation Hírlevél 2008 március - hasznos nőknek

Mivel felszólított egy kedves barátosném-kolléganőm, hogy nehezen bírja már a munkahelyen a mai napot és úgy gondolta, hogy "igazán írhatnál már valamit a blogodba" ( ??? ) ezért legyen hát, bár nem biztos, hogy ettől neki most jobb lesz.

Nem fogok sűrűn vicceket idézni, de ebben a nagy melegben...
Persze, el van a dolog itt lejjebb túlozva, de mint tudjuk

1. nem zörög a haraszt...

2. minden viccnek valahol van némi alapja (is)

A 10 leghasznosabb mondat nőknek - állásinterjún

1. Az első gyerekem 50 év után szeretném vállalni, szingli vagyok és utoljára ötéves koromban voltam beteg.

2. Haza is mehetek, ha végeztem a nap végén? Erre nem is számítottam.

3. Én sokallom a fizetést ezért a pozícióért, inkább osszák szét a HR-osztály munkatársai között.

4. Nem iszom, de csapatépítő tréningen józanul is lehet velem mindent csinálni.

5. Anyanyelvi szinten beszélek angolul, kivéve, ha nálam magasabbszintű vezetőmmel tárgyalok együtt.

6. Az előző cégtől végkimerülés miatt rúgtak ki, de azóta aludtam négy hónapot.

7. Nem kérek céges autót, sőt a saját kocsimat is felmatricázom, ha kérik.

8. Minden számítógépes programhoz értek, és ami esetleg nincs, azt meg hozok.

9. Hobbim a kávéautomata - és fénymásoló - szerelés, valamint a vállalatirányítási rendszerek karbantartása és fejlesztése.

10. A PHd hallgatók "Miss Topless" címét csak azért nem írtam be, mert amúgy is fent vannak a képek az Interneten.

2008. július 2., szerda

"Rongyolok"

most mindjárt éppen.
Kaptam két hatalmas zsáknyi kidobásra ítélt cuccot. Most átnézem és döntők, hogy mit mire, meg egyáltalán...
Nem tudom még, hova fogom őket eldugni.
Ha anyukám meglátja....;-) oh, múltkor nevetve mondta, hogy igazán ne haragudjak meg érte, de, ha három életem lenne, akkor se tudnék ennyit elvarrni - mondtam, hogy igaza van, de higgye el, hogy nem vagyok én ezzel egyedül... :-)

Amúgy, ahonnan kaptam, ott megkívánták a farmertarisznyámat - jó érzés volt... megígértem, hogy télen varrok egyet (addig már be vagyok táblázva, azért nem lehet előbb).
Ez nem pénzes megrendelés, hanem "barátságos" - de, azért büszke voltam...

a "Felhasználói statisztika",

avagy a számláló esetemben megtévesztő adatot tartalmaz.

Jelen pillanatban (az elébb ;-) 532-es számot mutatott.
Ez ne tévesszen meg senkit.
Ha valaki már hónapokkal én előttem kezdett blogolni, és mégis jóval kisebb számot mutat nála ez az adat, az semmi mást nem jelent, mint azt, hogy semmivel sem látogatottabb az én blogom, mint az övé, hanem egészen egyszerűen csak arról van szó, hogy Ti jártatok bent össz-vissz kb. 82-szer, és én jártam bent cirka 450-szer.... he-he.

Mivel én gyorsan írok, nem töröm a fejem különösebben a mondanivalón, viszont amikor a fotókat, vagy egyéb hivatkozásokat mellékelek, akkor többször is ki- és bejövök, sőt, hajlamos vagyok már előzőleg megírt hozzászólásaimba is időnként kiegészítéseket tenni.

Csak azért írtam le, nehogy valaki búslakodjon és azt higgye, hogy hozzá nem mennek annyian :-)
Viszont vannak blogok, ahol kimondottan izgalmas figyelni, hogy milyen nagy a látogatottságuk - méghozzá rövid idő alatt - a "többezresek" táboráról van szó.
Ha ilyen magas számláló számot tartalmazó blogban jársz, akkor bátran gyanakodhatsz, nem tartozik az unalmas, szürke blogok közé :-)

Amikor örül a laikus... :-)

Mindig hadilábon állok az idővel.... Erre szoktam mondani, hogy én mindig betartom amit ígértem, csak az a kérdés, hogy mikor... ;-)

Ez értendő úgy, hogy ígérek pl. egy ajándékot valakinek és adott esetben több hónap késéssel meg is érkezem vele.
Egyik kedves barátosnémnek Editnek már tartoztam egy születésnap, egy névnap, egy elmaradt, de beígért karácsonyi (!!!) varrott ajándékkal.

Hát, tegnap váratlanul arra jártam a munkahelye felé, volt nálam egy varrott apróság, de még csak olyan 95 %-os készültséggel, ott helyben nála kellett befejezni.
Ritkán látni olyan boldog embert mint, amilyen ő volt...
A levelendula-tartómat vittem, már csak a gombokat kellett felvarrni rá.
Mondtam, ne lessen.... naná, hogy lesett - huncutul, csillogó szemekkel - mint egy kiváncsiskodó "rossz" gyerek.
Kukucskált a válla fölött és közölte velem mosolyogva (mit mosolyogva, az egész fogsora látszott - oh, jó is az, ha valakinek egész fogsora van ... ;-) , hogy "én nem tudom, hogy mi ez, de nagyon jól néz ki".

(Erről az jut eszembe, mikor életemben először csináltam rétest - na, persze a mirelites réteslaposra kell most gondolni -, akkor nagy lelkesen feltálaltam az anyukámnak, aki hasonló képpen reagált "nem tudom mit eszek, de jó íze van, olyan ismerős valahonnan...")

Szóval Edit lelkesen örült. Megkérdeztem, hogy szereti-e a levelendulát - mondta, hogy látványnak igen, de allergiás rá, mert prüszkölni stb. kezd tőle.
Na, paff lettem.... nem baj, egy nőnek (anyukának meg pláne) egész életében fel kell találnia magát... hát azon nyomban elhatároztam, hogy semmi gond, akkor nem levendulát tart majd benne, hanem szárított virágot - csak majd ügyesen válogatja a színeket, nehogy ízléstelen legyen a végeredmény, elvégre a levendula-tartó sárga-kékeslilás színű, abba mondjuk ne nagyon tegyen pirosat (mármint, hogy az én szememet mondjuk bántaná a lila mellett, bár van, aki szereti ezt a párosítást).

Meg is állapodtunk ebben - a szárított virágos verzióban. :-) Olyan jó volt nézni, hogy ment lelkesen mutogatni a kollégáknak, hogy mit kapott.
Amikor nálamnál szinte ezer százalékkal optimistább és derüsebb embert látok, akkor mindig elgondolkozom, hogy "honnan jön" ez nekik... úgy vettem észre, hogy nincs köze a vallásossághoz a dolognak, valahogy belülről fakad, a személyiségükből.
Jó volt nézni.
Mások örömében osztozni sokszor több, mint a sajátunkét megélni.
Szerintem.
Ugye szerinted is? :-)



A levendula fotóját Mammkától vettem kölcsön - biztosan nem haragszik meg érte :-)

2008. július 1., kedd

Cuccaink

Most oly szívesen feltenném a Szerának ígért fotót az ő szép rajzát a házról, mit nekem szánna és a valóságosat... de, nem lehet, mert elutazott a családtagom és elvitte a fényképező gépet.

Valahogy úgy élünk, hogy egyszercsak hiányozni kezd, hogy miért nincs + tv, + video, + DVD-lejátszó, jelen esetben + fényképező gép, holott még egy is luxusnak számított nálunk.

Sok családban több hűtőgép, autó van stb. stb.

Pedig a boldogság lehet, hogy mindezek nélkül a kunyhóban, vagy egy sátorban található.

A sok nélkülözhetetlennek tűnő anyagi javak, elektromos kütyük stb. stb. maradásra ösztönöznek.
Minél több cuccunk van, annál nehezebb tőlük megválnunk.
Mondjuk, ha menekülni kellene.
Úgy, történelmileg.
Mit is raknánk egy bőröndbe, vagy egy hátizsákba, ha korlátoznák, hogy kb. 3-4-5 kg amit elvihetünk magunkkal és minden más hátra marad örökre?
S az elődök, ősök sírjai?
Mi lenne a bőröndben? Élelmiszer, néhány ruhanemű, családi fotó, egy maci???
Vagy kedvenc könyved? De melyik a sok közül - különben is, a könyvnek súlya van...
Ha így belegondolunk, akkor talán közelebb kerülünk ahhoz a dilemmához, hogy miért is nem menekülnek el időben az emberek.
Kérdezzétek csak meg magatoktól és családtagjaitoktól, hogy ők vajon mit tennének abba a bizonyos bőröndbe?

Sportolni támadt kedvem

tegnap, miközben jöttem a parkon át és mögöttem a teremtés koronája mobilon azt mondta, hogy X.Y. legalább annyira értelmetlen, mint amennyire a nők szoktak lenni...

Elnéztem a lábaimat, talán nem késő még kezdeni velük valamit - felemelni, lendítés előre, majd hátra, erőkifejtés célzás.