2008. november 30., vasárnap

Rendszeres olvasók témája - utoljára

Na, Mammkánál ez a téma már nagyon terítékre került és körbe jártátok főleg negatív értelemben.

Bizony felfedeztem egy új pozitív oldalát.

Megjelent nálam Phoenix ikonja.
Nem is tudtam Rólad, hogy olvasol engemet, sőt nem is ismertelek.

Viszont meglátogattalak és gyönyörködtem a takaróidban.

Veszélyes dolog ez az internet. Egyrészt kinyílik a világ, másrészt be is zárul.
Kinyílik, mert oly sok impulzus ér minket.
Bezárul, mert nehezen megyünk már ki időnként a "való" világba, mert annyi érdekességgel találkozunk a neten keresztül - a saját szobánkban.

Phoenix bemutatkozását remélem, hogy Princi is el fogja olvasni.
Már csak egy nagy kérdés marad, hol találom azt a kicsiny boltot, ahol rémségek helyett időt árusítanak?

És most bármily hihetetlen az én esetemben, de megyek varrni... ;-)

2008. november 29., szombat

Teljesen kezdő foltvarró jelölteknek

azt tanácsolnám (mert oly kishitűen, félelmekkel telve írnak a topikokra),
hogy vegyenek egy nekik tetsző anyagot, csináljanak neki egy keretet, hogy kiemelkedjen az anyag szépsége, rakjanak közbélést és hátlapot, simán, egyszerűen tűzzék le a minta által felkínált lehetőségeket figyelembe véve.

Mindezt, persze, nem kell feltétlenül nagy falatként egy takaró mérettel kezdeni... (kivéve, ha nagyon bevállalós... ;-)



Mint a fenti fotón is látható, a nyuszi is kinyúlt az első takarójától... :-)

Ha nem ment el a foltvarró jelölt kedve ezek után, akkor már semmiből se áll legközelebb négyzeteket kivágni és összevariálni egy másik anyag négyzetével... :-)

Ilyen egyszerű módszerrel is nagyon látványos eredményt lehet elérni.

A mellékelt takaró (a fotón nem is látszik egyébként, hogy mennyire jó a valóságban) a turiból származik, kemény 630.-Ft-ért. ;-)



S, egy másik (félkész anyagdarab) egyszerűen a minta által felkínált lehetőségek szerint megtűzve:



Hajrá kezdők, varrjatok!
(Jaj, miből is gondolom, hogy pont ők nem járnak erre? ;-)

Cardamon törzsihastánc est 2.

Videói:



megint odavoltam teljesen a hölgyekért... pedig nem is vagyok pasi ;-)



na, elmegyek még két-három hastánc estre, aztán porronggyal a kezemben (?) otthon talán elkezdem a házi foglalkozást... ;-)



nagyecsedi cigánytánc:



Saját fotók majd később jönnek.

2008. november 28., péntek

Mikulás (avagy kik találják ki a vicceket?)

(Érzékeny lelkű barátnéim ne olvassák el...)


"Egyszer volt, régen volt, a Mikulás karácsony előtt észrevette, hogy a 4 krampusza megbetegedett.
De a helyettes krampuszok nem tudtak olyan szépen és gyorsan csomagolni, mint AZ igazi krampuszok.
A sok baj közepette Mikulásné bejelentette, hogy AZ édesanyja velük fogja tölteni a Karácsonyt.
Szegény meggyötört Mikulás ennek hallatán kiment a rénszarvasszánhoz, de szomorúan vette tudomásul, hogy AZ 5 rénszarvasból 3 vemhes, 2 meg ismeretlen helyre távozott a kerítésen átugorva.
Ezek után a teljesen összetört Mikulás bement a házába, hogy igyon egy kis fenyőpálinkát, de azt látta, hogy a krampuszok már mindet megitták.
Erre olyan mérges lett, hogy a kezében tartott poharat összetörte.
Mikor össze akarta söpörni a szilánkokat, rájött, hogy AZ egerek régen megették a seprűt.
Ekkor csöngettek, és a lelkileg meggyötört Mikulás ajtót nyitott.
Az ajtóban egy angyalka állt, kezében karácsonyfával.
Az angyalka így szólt:
- Kedves Mikulás! Hát nem csodálatos ez a mai nap?

Hát így alakult ki AZ a szokás, hogy a karácsonyfa csúcsára angyalkát húznak."

(Internetről...)

Borzasztóóóó ;-)
Mindig kiváncsi lettem volna rá, hogy kik találják ki a vicceket.
Meggyőződésem, hogy a férfiak.
Valamint, hogy "pihent" agyúak.
... x ... szülés, gyermekgondozás, nevelés, cvekkerek cipelése, munkahelyi helytállást, lakássuvickolás, főzés, mosogatás mellett szerintem nem sok energiájuk maradna a viccek kitalálására...
... és lehet, hogy azt mondanák a végén, hogy Drágám fáj a fejem... :-)

Rendszeres olvasók

Naaaa, amikor ezt az újdonságot bevezették itt a blog-rendszerben hát fogalmam se volt róla, hogy mi akar lenni.
(Mármint, hogy beszédes és érthető, hogy mit takar az elnevezés, de nem értettem, hogy mi a funkciója).
Változatlanul az a véleményem, (valaki blogjában megjegyzésként le is írtam), hogy ha csak egy embernek szerez örömet, vagy bármi más jó dolgot, hogy olvassa a blogomat, akkor az már tökéletesen jó dolog.

Évi36 tisztelt meg vele, hogy először bejelölte nálam a rendszeres olvasó funkciót :-) :-) :-)

Közben látom folyamatosan, hogy egyre több helyen ki van már rakva a blogokra ez a fajta felsorolás.
De, viszont most rájöttem, hogy - számomra - mi is a jó benne, ha a kis ikonokba kattintok, akkor sokkal, de sokkal hamarabb eljutok Évi36-hoz, vagy másokhoz, mint a többi módszerrel... tehát számomra ez a jó dolog benne.

Gondban vagyok, hogy én hogyan is jelöljem be magam rendszeres olvasóként mások blogjában. Mivel, az a helyzet, hogy napi szinten már nem megy a dolog az időhiány miatt - pláne, hogy most jön az év vége - a könyvesboltban mindannyian olyanok leszünk, mint a kifacsart citrom, örül mindenki, hogy hazaér, és bezuhan az ágyba...

Tehát kedvenc blogjaimat valószínűleg pár hét késéssel tudom csak majd olvasni, tehát tuti, hogy nem leszek "naprakész".
Ha nem haragszotok, az én bejelöléseimet januárra halasztanám, vagy a két ünnep közöttre, talán addigra marad egy kis "szabad" időm.

Csak most jelezném a kívülállóknak, hogy nem is tudjátok, mint vevők szerintem, hogy nekünk, akik könyvesboltban (illetve a kereskedelemben) dolgozunk, mire jön a karácsony, általában nincs bevásárolva semmink, (mert nincs mikor), sőt, az utolsó napokban néha már alig-alig találunk tiszta ruhát a szekrényben, mert mosni sincs időnk... hát, igen.
Ez az érem másik oldala.
Ezt soha nem tudják a vevők, amikor ingerültek az eladókkal szemben, a szeretet ünnepének előestéjén.

2008. november 27., csütörtök

Az én régi textilkoszorúim

fotóit már sokan láttátok, de egy "újszülöttnek" minden vicc új,
s van néhány blogoló, aki nem látta őket.

Néhányan örültetek az adventi naptár kapcsán, hogy láthattátok (ritka esemény Juhizs esetében, hogy varrást is mutogat és nem csak a szája jár... ;-)

úgyhogy ezért felrakom az elmúlt két évben készült koszorúim fotóit.

Idén nem maradt rá időm, de a megelőző évben többet is készítettem, volt olyan, hogy azonos kinézetűből több darabot is.

Nekem nagyon tetszenek a koszorúk - szívesen látnék a saját lakásomban is évszakonként váltakozót - előbb-utóbb több koszorút is fogok csinálni, szerintem nagyon fel tudják dobni a környezetet.

Tetszenek a nemcsak hurkás megoldások is, bár még másmilyet nem készítettem, de, ami késik, az nem múlik... ;-)

Erről a koszorúról nincs jó fotóm, fényképező géppel készítette a tulajdonosa. Ő választotta hozzá ki az anyagokat, ilyet szeretett volna a konyhájába:



karácsonyi anyagból több is készült:





Ez kis méretű volt - talán 10 - 12 cm-es körül van az átmérője.
Kállószilvi szépséges zsiráfos medálja díszíti (a megajándékozott zsiráf-rajongó...:-) egyébként 16 éves ifjú hölgy volt.





amikor a tulajdonosával találkoztam fél év múlva, még annyit sem mondott, hogy "köszönöm"... pedig két hétig is egy légtérben voltunk.

amúgy tudja az e-mail-címemet, valamint az iwiw-en is az ismerősei között vagyok, de egyik elérhetőségemen se érezte úgy, hogy valamit kellene hozzáfűznie a dologhoz.

Tudom, hogy ez őt minősíti és nem engemet, meg azt is, hogy rossz korban van, de én ennyi idős koromban ha valaki felragasztott volna egy papírlapra egy földről felvett szép őszi levet, lepréseli és átadja nekem, akkor engem még azzal is boldoggá lehetett volna tenni.

Azt is tudom, hogy egyik nagy hibám a túlérzékenységem... persze...
De, olyan nagy várakozással teli szeretettel készítettem neki, és teljesen rászabva a dolgot... hogy nem tehetek róla, de megsebzett a közönyével... :-(

Na, az én lakásomban pillanatnyilag egy koszorú sincs, mindet elajándékoztam (bár, úgy gondoltam, hogy most karácsonyra lesz időm pótolni, de már tudom, hogy neeeem :-(

Igen komoly problémák vannak a világban...

mint lentebb is látható :-) :-)

"Kiderült, miért nem párzanak a japán jegesmedvék
2008.11.26. 19:34 - dns

Sikeresen megoldódott egy japán állatkert rejtélye: azért nem párzik a két jegesmedvéjük, mert kiderült, mindkettő nőstény - jelentette az MTI. Kusiro állatkertje 2005-ben tett szert az állatra, és hímnek vélte. Remélték, méltó párja nőstény jegesmedvéjüknek. Tavaly decemberre ivarérett lett az ifjú, ám hiába próbálták pároztatni csaknem egy teljes éven a két állatot, érdektelenek voltak egymás iránt. A gondozók dns-elemzésre küldtek egy szőrt a hímnek gondolt állat bundájából, és bebizonyult, hogy szintén nőstény. A jelenség nem egyedülálló, a jegesmedvék esetében nehéz megkülönböztetni a hím és a nőstény egyedeket."



ettől a mamitól azért nem szeretnék kapni egy jól irányzott pofont...



A fotókat Réka készítette tavasszal a bécsi állatkertben.
Ritkán láthatunk könyöklő jegesmedvét... ;-)

2008. november 22., szombat

Adventi naptár - rendhagyó

Van egy barátném.
Ő az, aki nem mérhető hagyományos mércével.
Ezer lánggal ég, rohan, zizeg.
Éppúgy tud komoly lenni, mint a maga módján gyermeteg. (Jó értelemben).

Öltözködésében feltűnő - általában vonzza a tekintetet a ruházata. (Mondjuk én nem bírnék így járni, de ez persze, én vagyok).

Lakása is ilyen. Pompáznak, tobzódnak benne a színek. Nem bírja az egyhangúságot, mindenféle kütyük, csillogó-villogó akármik vannak a lakásban.

Gondoltam, felnőtt ugyan, de hogy örülne egy adventi naptárnak... Puhatolóztam nála a színekről, miegyébről, anélkül persze, hogy tudná miről is van szó.



Karácsony? Fa? Hát, nála bizony nem.
Fenyőágakból csokor? Az se. Nem is akar.
Nála a karácsonynak ilyen jelképei nem.
Na, így csináljon az ember adventi naptárt neki...
Viszont, a napi hajsza után milyen jó is lenne, ha esténként bekaphatna egy-egy csokit... - terveztem én.



Próbáltam kikérdezni a színekről, ő bizony piros ! Nem bordó, PIROS, sárga, nem sápadt, ÉLÉNK, zöld igen, nem, nem jó a sötét árnyalat, a teljesen halvány sem...
Na, nehéz a feladott lecke...

Végül csak elkészültem.
Nem is részletezném, hogy jött hozzám Méhike, (gyors rongyoszsák eltüntetések a szobámból... ;-) közben a naptárhoz megvarrt kész 24 zsák - kivasalva miegymás - szintén kilakoltatása a szobából... ) ej, vigyázzni kell rá, ne kelljen még egyszer vasalni...
Tudjátok, ha nagyon féltünk valamit, akkor tuti helyre rakjuk... aha, nem is találom azóta se, emlékeimből kihullott a tuti biztos hely, mint egy szitából.

Zsákok újra varrása, persze, már nem elég a zöld anyag... akkor legyen a hátulja a piros... na, végre megvan.
Hajnalban feküdtem... korán keltem... fotózni is kell, különben nem lesz soha...

Mindig gyenge voltam matekból, nézem-nézem, valami nem stimmel... számolok egyszer, számolok kétszer, 23 zsákot látok... hogy a fenébe... tudom, hogy 24 volt...

Persze, leesett... közben jön két telefon, félkómában beszélek... na, azt hiszik, hogy nagyon morózus vagyok... pedig dehogy, csak kicsit ideges...

A hiányzó zsák felvarrása, persze, akkor már az egész cucc a függönyre tűzve a fotózáshoz.

Hát... igen, a zsákok nincsenek jól elrendezve, nem baj, majd a tulajdonos átpakolja, nem nagy munka az már... (nem pakolja át... így tetszik neki, hogy bohókás és nem tökéletes).



Mikor levette a kezét a szeméről kitört belőle az öröm.
Tényleg régen láttam valakit így örülni.
Szövi a terveket, már tudja, hogy hova rakja, sőt, mivel nincs igazi karácsonyi jellege (nincs rajta fenyő, s az anyag sem karácsonyi), hát a többi évszakban is fogja használni, meséli, miket rak majd bele nyáron, mit lógat ki belőle.
Jó nézni.
Van, akinek érdemes csinálni.
Mások meg nem is értékelik.

Csak azt tudnám, hogy Ti hogy tudtok egy nap alatt annyi mindent megvarrni???
Nekem ez az "apróság" elkészítése (másoknak az, nekem persze, nem az) rengeteg órámba került.
Igaz, kézzel tűztem a piros anyagban a köröket. Így most nem látszik annyira a fotón, de, a valóságban igen.

A piros nem igazán az én színem.
Mégis, mikor megvolt tűzve az anyag, még rám is hatással volt.
Lehet, hogy kicsit rugalmasabbnak, nyitottabbnak kellene lennem???

2008. november 21., péntek

Mikor a Sors (?) úgy "dönt",

hogy megnevel minket, vagy "rávezet" (ne) valamire, vagy tudatosulni kellene bennünk, hogy mi is a mi egyéni karmánk...

szóval ekkor súlyt minket mindenfélével.
Ami megmagyarázhatatlan, néha felfoghatatlan... s ott motoszkál a kérdés, hogy "miért", "miért pont én?", "miért velem történik" ?

Néhány barátnőm, jó ismerősöm éppen sorscsapásokkal, gondokkal, leküzdendő (már, ha leküzdhető) problémákkal küszködik.

Mivel nem tudok rajtuk (nekik) segíteni, ezért csak múltam egy szeletkéjét szeretném átnyújtani nekik.
Ami, persze, nem fog megoldani nekik semmit - tudom.

Van az úgy, hogy az embernek élete folyamán menekülnie kell.
Valami elől.
Valaki elől.
Egy helyzet elől.
Bármi elől.

Van az úgy, hogy elmenekültél, magad mögött hagytál mindent, lakást, kézzel fogható emlékeket, még a ruháidat is.
Mert, nem vihetsz magaddal csak egy kis motyót.
Mert, ahova mész, ott nyugodtan alhatsz majd, lesz egy ágyad, meg kb. egy 30 x 60 cm-es szekrénykéd, abban kell, hogy elférjenek a ruhaneműid (az összes évszakra számítva) igaz, az ágynak az ágynemű tartójába is bepakolhatsz. Mondjuk, ha beraksz egy kabátot, akkor már nem túl sok hely marad.

Ha ilyen helyre mész, akkor nem viheted magaddal a múlt tárgyait.
Például a gyerekkori mackódat se.
Mert, nem fog elférni, - meg, különben is túl nagy szegény...
Mivel meggyötörten nézz ki, ezért elajándékozni sem lehet már.
Választási lehetőség, kukába dobni a többi cuccal együtt, mivel nem hagyhatsz magad után semmit, vagy el kell égetni.
A szemétdombnál jobb a tűz... sok kultúrában a halottak útját is ez övezi.

Magad teszed, nem bízod másra, elvégre a Te mackód (volt).
Van valahol egy fotó róla, amikor még ketten fekszünk az ágyban...

Ahol az új ágy van - s, a biztonság is - , még sokan laknak. Nővérszállónak hívták, mivel nagyobb részt ápolónők laktak ott.
Tilos volt kiskorúnak ott laknia, én voltam a "bújtatott létszám", a legfiatalabb.

Visszatérve, a miért pont velem történnek dolgok kérdésére... egyszer szólt az egyik ápoló leányzó, hogy vannak neki pártfogoltjai fent a hegyen.
Nem-e mennék vele, nincs-e kedvem, néha meglátogatja őket.
Mondtam, hogy persze.
Mondta a betegség nevét, amivel küzdenek, gyakorlatilag vegetálnak egy életen át - de, latinul volt, már akkor sem tudtam megjegyezni. 34 éve már...

Mikor felértünk a hegyre a speciális intézménybe, akkor az ajtóban mondta, hogy ne ijedjek majd meg, és próbáljak majd uralkodni az arcomon.
Nem értettem miért is mondja.
Amúgy, mindig is beszédes arcom volt, ha haragszom, vagy mérges vagyok, vagy megbántottak, szinte eltitkolhatatlanul látszik rajtam.

Odabent... fiatalok mindannyian. Kisiskolás kortól kezdve mondjuk úgy kb. huszas évük elejénél tartóak.
Volt, aki lélegeztető gépen.
S, volt, akinek a torkából (gégéjéből??) gép szívja el a nyálat, s a gép folyamatosan.
Aki itt volt, azokat már nem szoktak hazavinni a szüleik. Nem azért, mert gonoszak, vagy érzéketlenek, hanem megoldhatatlan.

A fejük olyan méretű volt, mint mindannyiunkké.
Értelmesek, okosak, jól lehet társalogni velük.
Boldogok, hogy a nővérke visszajött látogatóba. Kitörő az öröm.
Az egyik nevetve mondta, hogy már nagyon várja az udvarlóját.
Elmenőben egy fiatalember utánam fütyült.
Az ajtóból visszanézek.
Fejek.
Mellkasok.
Karok vannak, vagy nem.
Néhol vannak, de akkora az egész kar, mint az én kezem.
Takarók.
Betakarva.
Fej, mellkas, ezek domborulatok.
Utána lapos a takaró, merthogy nincs alatta már semmi, vagy majdnem semmi.

Életem egyik leghosszabb órája volt.
Zavarban voltam, hogy van kezem, lábam, törzsem.
Lélegzem önállóan, a nyálam magam nyelem le.
Lehet udvarlóm az életben.
S, a testi szerelem vágya nem fog kimerülni egy füttyszóban, hanem remény van a beteljesülésre is.

16 éves voltam akkor.
Mondták, az emeleti részen vannak felnőttek is.
Az egyik csodálatos festményeket fest. Kéz és láb nélkül, a szájával.

Csak egyszer jöttem le sírva egy hegyről.
S éreztem, hogy az, hogy miértekkel van tele az életem, csak egy relatív dolog.
A miérteket sokszor kiálltottam az ég felé életem során, csendben, hangosan, olykor üvöltve is.
De, azt a délutánt még sem lehet elfelejteni.
Mikor másnap, másként látsz mindent.

A szájjal-lábbal festőknek nemzetközi egyesülete van.

Fazakasné Erdélyi Ilona festményei:





Pasiképző (OKJ-s szakképzés)

Én kérek előre is elnézést... mentségemre szolgáljon, hogy a lenti internetes "gyöngyszemet" egy PASITÓL KAPTAM ! :-) :-)


A képzés alcíme:Olyan intelligenssé válni, mint egy nő !

Cél: Aktiválni a férfiak agyának idevágó részét, amelynek létezéséről sejtésük sincs.

A tanfolyam árát a tényleges szükségletek felmérése után állapítjuk meg, kedvezményt adunk azoknak a jelentkezőknek, akik mindegyik kurzuson részt vesznek!!!

KÖTELEZŐ TANTÁRGYAK:


1. Leválni az anyámról (2000 óra)

2. A fizetésemet a feleségemnek adom (550 óra)

3. A feleségem nem az anyám (350 óra)


KÖTELEZŐEN VÁLASZTHATÓ TANTÁRGYAK:

1. Nem vagyok féltékeny a gyerekemre (50 óra)

2. Kész vacsora ..... egy mosolygó feleség (200 óra)

3. Nem viselkedem úgy, mint egy fajankó a feleségem barátai előtt
(több mint 500 óra)

4. Hogyan lazítsunk úgy, hogy ne tűnjünk lustának (300 óra)

5. Leküzdeni a távirányító-szindrómát (550 óra)

6. Nem pisilek a WC mellé (100 óra, gyakorlati foglalkozás videó rögzítéssel)

7. Előbb sikerül kielégítenem a feleségemet, mint hogy elkezdené tettetni (kb. 1500 óra)

8. A cipők maguktól soha nem mennek el a cipős szekrényig (800 óra)

9. Hogyan jussunk el a szennyestartóig úgy, hogy útközben nem tévedünk el (50 óra)

10. Hogyan éljünk túl egy náthát agonizálás nélkül (200 óra)


FAKULTATÍV TANTÁRGYAK:

1. Emésztési technika, hang nélkül

2. Agyamba vésem, mely napokon esedékes a szemétlevitel

3. Konyha - kezdő szint: háztartási gépek: ON (bekapcsolni), OFF (kikapcsolni)

4. Konyha - haladó szint: az első zacskós levesem anélkül, hogy elforralnám az összes vizet

5. A jégkockatartó megtöltésének veszélyei (diavetítéssel kísért bemutató)

6. A legújabb tudományos felfedezés: a házimunka nem okoz impotenciát

7. A WC ülőke dörrenésmentes lehajtása

8. Miért nem szükséges a takaró emelgetése, miután megszabadultunk bélgázainktól?

9. Alapvető különbségek a szennyeskosár és a padló között (zeneterápiás laborgyakorlat)

10. Hogyan repül a kávéscsésze a mosogatóig (gyakorlatok David Copperfield irányításával)

11. Érzékeken túli kommunikáció: mentális gyakorlatok azokra az esetekre, amikor világosan elmondják, hogy a keresett dolog a szekrényfiókban van, ilyenkor ne kelljen visszakérdezni, hogy melyik szekrény, melyik fiókjában

HÁZIDOLGOZATI TÉMÁK:

(A témák nehézsége és összetettsége miatt csak 2 dolgozatot kell beadni)

1. A vasaló: a ruhák titokzatos útja a mosógéptől a ruhásszekrényig

2. Én és az elektromosság: a villanyszerelő kihívásának anyagi előnyei villamossági hibák esetén (a legbanálisabbaknál is!)

3. Miért nem bűntény virágot ajándékozni a nőnek a házasságkötés után?

4. A WC papír: a WC papír vajon a papírtartóban jön a világra?

5. Az eltévedt férfi autóvezető is kérhet útbaigazítást a járókelőktől anélkül, hogy impotensnek tűnne

6. Tisztítószerek: adagolás és gyakorlati felhasználási tanácsok a javíthatatlan károk elkerülése céljából

7. A mosógép: a nagy ismeretlen felfedezése

8. Milyen genetikai akadályai vannak, hogy szó nélkül végignézzük, amint egy nő leparkol

2008. november 18., kedd

A hangya

Minden reggel vidáman indult munkába a szorgalmas hangya. Nagyon szerette a munkáját és itt töltötte a nap legnagyobb részét és dudorászva végezte el, a sokszor nagyon nehéz munkát is....

A generáldirektor egy kövér csibor, észrevette egyszer, hogy nincs senki aki a hangyát ellenőrizze! Így ez nem mehetett tovább, és felvette a sokszemű pókot, hogy töltse be a szupervisor szerepét, hiszen több szem többet lát.

A pók először bevezette az egységes munkaidőt és erről készített néhány tanulmányt. Felvettek mellé egy segédet, aki elkésztett egy archívumot és a telefonokat is bonyolította!

Közben a hangya vidáman dudorászva dolgozott, s a munkáját nagyon szerette!

A generáldirektor nagyon meg volt elégedve a pók és a segédje munkájával és megkérdezte, hogy hogyan lehetne egy jövőképről egy analízist csinálni grafikusan, valamilyen diagrammal! Erre a munkára szükség volt a légyre, így felvették a pók mellé, mint főmunkatársat, akinek rögtön vettek egy drága laptopot amivel szép színesben meg tudta csinálni a statisztikákat!

A szorgalmas hangya már csendesebben dolgozott, és hamarosan reklamálta a főnökeinél, hogy túl sok az adminisztrációs tevékenysége, a munka helyett! Jobban szeretne hatékonyan dolgozni és a régi szeretett munkáját csinálni!

Erre a generáldirektor úgy döntött hogy egy titkárnő kell oda, ahol a hangya dolgozik. Ezt a posztot a szöcske kapta és hogy minden simán menjen, vettek neki egy nagyon kényelmes, de drága fotelt is, hiszen nem lehet egész nap dolgozni, ha nincsenek jó körülmények! Természetesen kellett egy szolgálati kocsi , egy újabb laptop , teljes internet, és az intranet kapcsolat sem hiányozhatott! Mivel azonban már most látható volt, hogy több ember kell, így a békát is felvették, gyakornokként!

A hangya már egyáltalán nem dúdolt semmit és egyre idegesebben figyelte a fejleményeket!

„Egy szakértői bizottságot kell megbízni, hogy készítsenek több hónapos tanulmányt a munkánk hatékonyságáról” szólt a generáldirektor és jó magas fizetésért megbízta a baglyot, hogy szervezzen meg egy specialistákból álló csoportot, akik több hónapon át elemzik a cég strukturális gyenge pontjait!!

Közben a generáldirektor észrevette, hogy a csoport, ahol a hangya is dolgozott, már nem azt a nyereséget hozta, mint korábban és szólt a bagolynak, hogy ott is elemezze ki a problémákat! A bagoly itt is 3 hónapig tevékenykedett, majd a jelentésében azt írta: „ Túl sok a személyzet. A hatékonyabb munkához leépítés kell!”

A bagoly jelentése után a generáldirektor elbocsátotta a hangyát aki mindig szorgalmasan dolgozott!

Mi a tanulság a történetből?

Soha ne legyél a szorgalmas hangya! Sokkal jobb, ha pók vagy szöcske vagy, akkor is ha semmi hasznod nem veszi senki! Ezeknek ugyanis soha nem kell szupervisor és ezen a poszton nyugodtan hagy mindenki!

Ha nem vagy képes másra, csak szorgalmasan dolgozni, akkor legalább soha nem mutasd ki, hogy ez még szórakoztat is és főleg azt ne, hogy szívesen dolgozol!

Utóirat: .... és soha nem dúdolj munka közben!

(Szerző: ismeretlen - Internetes gyöngyszem)

Utóirat II:
öhmmm.... egyben kérem a Tisztelt Kollégáimat, hogy fentieket ne vegyék komolyan... amúgy igazán nem szeretnék áskálódni V.I. ellen, de folyamatosan énekelni szokott itt az emeleten ... ;-)

Egy szimbolista látomás

címmel látható Ferdinand Hodler (1853 - 1918) svájci festő műveit bemutató kiállítás a Szépművészeti Múzeumban.



"Hozzávetőleg 130 festményt mutat be a tárlat, kiegészítve a legjelentősebb svájci múzeumokban és magángyűjteményekben őrzött kb. 40 rajzzal, valamint német múzeumok néhány vásznával.



A kurátorok olyan kvalitásos válogatást állítottak össze, amely először tekinti át Hodler életművét úgy, hogy annak szimbolista dimenzióját helyezi előtérbe. Csúcspontját remekművek jelentik: az "Éjszaka", a "Nappal", az "Érzés", az "Igazság", a "Szerelem", a "Szent óra" és a "Pillantás a végtelenbe"; közülük jó néhány több mint ötven éve nem hagyta el őrzési helyét.



A kiállítás külön egységet szentel szerelem és halál központi szimbolikus témájának, amelyet Hodler egyedülálló módon jelenített meg beteg, haldokló, majd halott szerelmét, Valérie Godé-Darelt ábrázoló festményein és rajzain."




Bevallom őszintén, hogy a szimbolista jellegű képek közül egy dobogtatta meg legjobban a szívemet; a Nappal című.
De, ehhez többször is vissza kellett mennem, valahogy vonzott vissza, újra és újra.

Amitől megszerettem ezt a festőt, az viszont a tájképei voltak!
Azok a színek!



Ugye, normális dolog, hogy tájképről a textil jut eszembe...
Egyből festést tanító Ildink jutott eszembe... neki nem lenne probléma ezt textilbe varázsolnia... :-)



Püff neki, már megint szerelmes lettem :-) ... egy újabb festőbe... ;-)



Ferdinand Hodler az európai szecesszió és szimbolizmus leghíresebb genfi mesterének tárlata december 14-ig látható.
(Borsos áron, persze... s, bár tudjuk, hogy egy kiállításnak magasak a költségei, szervezés, szállítás, biztosítás stb. stb. de mégis, vérzik az ember szíve, hogy jövedelmünk mennyire nem áll arányban a vágyainkkal)
Amúgy mázlista vagyok, mivel én ajándéknak kaptam, hogy bevitt valaki a múzeumba :-)

2008. november 15., szombat

Történelmi tudatlanság?

Most éppen megy a tv-ben a Megasztár műsora.
A zsűri kritizál - természetesen ez a dolga.

Az általam amúgy kedvelt Eszenyi Enikő a két legfiatalabb versenyző közös produkcióját negatívan ítéli meg.
Szíve joga.
Valami olyasmit mondott azonban, hogy amit hallottunk, az olyan, mint amikor japán kislányok énekelnek... hintázva... stb. stb.
Nem tudom pontosan idézni.

A lényeg, hogy az egyik leányzó magyar.
A másik leányzó tán itt is született már, de anyanyelvi szinten beszéli a magyart.
Amúgy származása szerint vietnámi lenne a lelkem.

Aki tudja, hogy a második világháborúban a japánok milyen dolgokat követtek el az ázsiai népek ellen, az soha nem mondaná egy vietnáminak hasonlat képpen sem, hogy japán...

Enikő bizony, "ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna"...



Egyébként még lehetne sok népnél hasonlóan bántó, sebeket felszakító párhuzamot vonni...

2008. november 13., csütörtök

Te is Surda - én is az

mivel elestem hazafele jövet, s a buszlépcsőjén való vánszorgás olyan távolságnak tűnt, mint Makótól Jeruzsálem,

a bokámmal most nézegetjük egymást; - na, végre, valami dagadtabb, mint a fejem... ;-)

szóval mit tehet ilyenkor az ember? Keres egy magánál szerencsétlenebbet...

2008. november 12., szerda

Ön dönt! Iszik... vagy..... ?

Részeges horoszkóp

Avagy mit mondanak a csillagok, kivel italozzunk...


KOS
(03. 21. - 04. 20.)

Szeret és tud is sokat inni. Ám vigyázat: célja a mielőbbi berúgás!
Megállításával vagy lassításával nem is érdemes kísérletezni.
Minden egyes korsó, pohár vagy kupica legördítése a következő
rendelésének előkészítése...


BIKA

(04. 21. - 05. 20.)

Birtoklási vágy csak látszatra lehet hátrányunkra.
A Bika, ha egy pohár borra szomjazik, két üveggel vesz, tehát nekünk
is bőven jut belőle.
Buliban érdemes a közelében tartózkodni, mert ha már minden pia elfogyott,
a háta mögött még lelünk egy üveggel ,amiről még ő sem tudja, hogy
begyűjtötte...


IKREK
(05. 21. - 06. 21.)

Hajtja a kíváncsiság, mindenbe belekóstol.
Ettől gyorsan rosszul lesz, tehát nem tud rendesen berúgni,
megtapasztalni a mámor mélységeit.
Még annál is többet beszél, mint józanul, vigyázni pedig leginkább
ruházatunkra érdemes az össze-vissza kevert italok miatt.


RÁK
(06. 22. - 07. 22.)

Némi alkohol hatására képes a múltba révedni, ami komoly akadálya
lehet a következő kör rendelésének.
Múltbeli tapasztalatai ráadásul még jobban visszafogják a félelmekkel
teli Rákot, bár nyugodtan ihatna többet is, hiszen általában keveset
mer kiadni magából, s ez igaz a gyomortartalomra is...


OROSZLÁN

(07. 23. - 08. 22.)

Méltósággal iszik, csakis nemes italokat. S a végén méltósággal okádik
a bárpultra...
Ivásban is elsőségre tör, gyorsasági és mennyiségi versenyek
potenciális győztese, érdemes rá fogadni. Valamint vele lenni, amíg el
nem fogy a pénze, addig ugyanis előszeretettel hívja meg környezetét.


SZŰZ
(08. 23. - 09. 23.)

Csak óvatosan: a Szűznek az az ital ízlik a legjobban, amire meghívták!
Ha bulit rendezne, ne számítsunk komoly piálásra, tíz embernek egy
üveg bort vesz, viszont mindenkinek jut poháralátét...
Idegenben felszabadultabb, élvezi, hogy megteheti, amit otthon nem
tenne, erre sem árt odafigyelni.


MÉRLEG
(09. 24. - 10. 23.)

Az ivás körülményeire koncentrál, a környezetre és a társaságra, azaz
nem iszik bárhol bárkivel.
Ha már tagjai vagyunk szűk körének, megfigyelhetjük, hogy
kiegyensúlyozottságra törekszik, tehát mindenfélét összeiszik...
Mivel szereti a szépet, egészen addig iszik, amíg szépnek nem látja
magát a tükörben...


SKORPIÓ

(10. 24. - 11. 22.)

Csak akkor menjünk vele piálni, ha felkészültünk a legrosszabbra.
A Skorpió szereti feszegetni a határait, kíváncsi rá, mennyi
alkoholtól terül ki, a tömény italt csakis duplán fogyasztja.
Ezután az érdekli, mennyi kötekedés után ütik le, ilyenkor már jobb
máshol tartózkodnunk...


NYILAS
(11. 23. - 12. 21.)

Szeret mindent kipróbálni, azaz mindenféle piát megkóstol.
Ráadásul tudományos ivó, még halál részegen is elmagyarázza, mit miért iszik.
Tud inni, valóban élvezi, az italozás amolyan belső utazás számára.
Ilyenkor már nyugodtan magára hagyhatjuk...


BAK
(12. 22. - 01. 20.)

Célja van az ivással: nem akar Baknak látszani!
A Bak ugyanis nem iszik. Viszont mégis megteszi, hogy szabaduljon
bakságától,
szeretne könnyedebb, lazább lenni. Végül persze nem sikerül, még
részegen is józannak látszik, de legalább lesz, aki előreülhet a taxis
mellé...


VÍZÖNTŐ
(01. 21. - 02. 19.)

Igazi ivócimbora: nagyobb mennyiség elfogyasztása után sem válik
kötekedővé, agresszívvá.
Némi szesz hatására a jövőben találja magát, optimista terveket sző a
holnapra, nem kizárt, hogy újabb italozásokról.
Arról biztosan nem, hol végzi el apróbb dolgait, mert a csillagjegy
nevéhez méltón bárhol képes pisilni...


HALAK
(02. 20. - 03. 20.)

Csak ábrándozik a nagy berúgásról... Képtelen annyit inni, amennyitől
jól érezné magát.
A kívánt állapot eléréséhez más módszert kell alkalmaznia,
de ez legyen a drogos horoszkóp témája.
Azért persze nem árt eldugni előle legkeményebb piáinkat, mert ha
boldog nem is lesz tőlük, elfogyasztásuk után heves érzelmi
kitörésekre számíthatunk.


... azért, nem kell az életben mindent véresen komolyan venni...

2008. november 9., vasárnap

Életünk nagy kérdései : "Mit tehetnék?" ;-)

http://meseorszag.extra.hu/Sunbalazs/


Csukás István:

Sün Balázs

Erdőszélen, erdőszéli
tölgy tövében volt egy ház.
Abban lakott hét süntestvér:

Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Sün Demeter,
Sün Tihamér
s a legkisebb:
Sün Balázs.

Hogyha jól bevacsoráztak
Szűk lett nékik az a ház,
S előfordult ilyenkor,
Hogy kívül rekedt Sün Balázs

Furakodott, nyomakodott
Morgott, perelt dühöngve
Semmit se ért, mit tehetett,
Lefeküdt a küszöbre

Telt az idő, múlt az idő
Éjre éj és napra nap
Egyre többször fordult elő,
hogy a házból a legkisebb kimaradt

„Ebből elég! Torkig vagyok!”
kiáltott fel Sün Balázs
„Sokan vagyunk,
s kicsi nékünk ez a ház”
„Éppen ezért én elmegyek
Szerbusz néktek hat testvér
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!”

Miután így elbúcsúzott
Fogta magát, elindult
Lába nyomán
Porzott a vén gyalogút

Így baktatott, így poroszkált
Szomszéd tölgyig meg sem állt
Ottan aztán sürgött, forgott,
Árkot ásott, falat emelt,
Tetőt ácsolt, ajtót szegelt,
És mire a nap leszállt,
Épített egy kalyibát

„Így ni! – mondta – most már végre kényelmesen alhatok!
Nem tolnak ki
a küszöbre a nagyok!”

Falevélből ágyat vetett
Kényelmeset,
belé feküdt s hortyogott
hogy csörögtek
s remegtek az ablakok

Éjféltájban vihar támadt
Hajlítgatta a vén fákat
Fújt a szél nagy zajjal ám
S arra ébredt, hogy zörögnek
A kalyiba ajtaján
„Ki az? – szólt ki fogvacogva -
Ki kopogtat éjnek idején?”
„Mi vagyunk az – szóltak kintről
Mi vagyunk a hat testvér
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!”

„Elvitte a szél a házunk,
engedjél be,
ázunk-fázunk idekinn,
csurom víz a kabát rajtunk
és az ing”

„Jól van, jól van
- szólt Sün Balázs –
Jövök már”
S fordult a kulcs, nyílt a zár.

Betódultak mind a hatan
Tele lett a kalyiba
Kérdezte is Sün Tihamér:
„Mondd csak testvér,
nincs csak ez az egy szoba?”

Lefeküdtek, elaludtak
S arra ébredt Sün Balázs:
Újra kicsi lett a ház!
Mert az éjjel ide-oda lökődve
Kiszorult a küszöbre.

„Ejnye! – mondta fejvakarva –
Mit tehetnék? Megnövök!
S akkor talán nem lesz ágyam,
Nem lesz párnám a küszöb!”

2008. november 8., szombat

Ma csináltam egy csacsiságot...

fogalmazhatnám - persze, durvábban is a dolgot.

Viszont nagyon nagy öröm ért, mert az én hibám kiköszörülésében - baráti segítségként többen is részt vettek.

Rendes kis társaság a foltosok világa.
S, akkor világvége várás ide, világvége várás oda - talán nincs minden veszve ezen a bolygón :-)

Köszönet érte mindenkinek, aki segített ma a bajban nekem :-)

2008. november 7., péntek

ma van NOVEMBER 7-e


Btrudy cicája :-)

Ma reggel loptam kis időt a rohanásból és néhány blogba bekukkantottam.

Közben megjelent Saci cicánk, elhelyezkedett az ágyon ejtőzés és intenzív pocaknyalogatás céljából.

Trudynál járva belekattintottam a virtuális cicájába, (gondoltam, hogy felébresztem - mit lazsál... ;-)
http://btrudy.blogspot.com/

Trudy cicája nyávogni kezdett miköben pöckölgettem a füleit, a mi cicánk pedig teljesen begerjedt tőle... ilyenkor sajnálom, hogy nincs kéznél a fényképező gép.

Kitágult pupillák, izgatott figyelés és felugrás a pihizésből...

Ha-ha - gonoszkodtam kuncogva egy jót, igen, van olyan, ha nincs otthon igazi citrom, akkor megelégszik a páciens egy kis citrompótlóval is ;-)

Azt hiszem, hogy "lenyúlom" Trudy cicáját (talán nem haragszik meg érte :-), ha magam alatt vagyok (lennék) csak piszkálgatnám, az igazi cicám meg itt gondoskodna rólam, hogy ne legyek a mélyponton...
Most pedig elmegyek dolgozni, hogy nekem se legyen jó... ;-)

2008. november 4., kedd

Cardamon törzsi hastánc est 1.

lesz november 8-án, szombaton 19 órától a Vas utcában.

A tavaszi is nagyon jó volt, akit érdekel és módjában áll - az jöjjön el.



Hastánccal foglalkozó honlap:

http://bibe.gportal.hu/gindex.php?pg=28482488

(De jó is lesz, ha kijövök onnan, akkor megint SOKKAL INKÁBB NŐNEK ÉRZEM MAJD MAGAM, MINT ELŐTTE - olyan jó ezeket a boldog, kiegyensúlyozottnak tűnő hölgyeket nézni :-)

Turiban 8.

Nincs péntek... drága nap van a turiban (különben is fizetés előtt állunk), ellenben a hímzéseket és bizonyos anyagokat, amik könnyűek, azokat érdemes ilyenkor is megvenni.
Két darab beszegett, készre varrott (zászló alakú) organza a nyerő, súlya szinte semmi.
Mellé még egy kis kiegészítő csodálatosan fénylő fekete szépség...

Pénztár.
Hölgy leméri, összesen 72.-Ft lesz, kerekítve 70.
Elégedett vagyok, a napi krízismutatóm most erőteljesen csökkent :-)

Rábök a fekeségre, kérdezi, hogy mi ez.
Mondom - toll.
Fintorog, ám, de kedvesen.
Minek is az.

Hát... foltvarrók mindenfélére... kiegészítő kütyü, mondjuk faliképhez.
Látom a nézésén, valami nem stimmel.
Tudja, hogy mi az, hogy foltvarrás?
Hát... nem...
Pedig - itt is szokták árulni, időnként veszek itt a boltban.
Akkor sem.

Majd mutatok egyszer neki.
Amúgy - kicsit se nézett bolondnak a madártoll miatt... áh, dehogy ;-)

Nem látszik jól a mai (heti?) zsákmány - nem fényképező géppel készült, hanem scanneltem.
A fekete fényesség nem érvényesül.

Beszélő fák

"Élt egyszer egy dombtetőn három fa.
Gyakran beszélgettek, elmondták egymásnak álmaikat, vágyaikat.

Az első fa egyszer így szólt: - Belőlem egy kincsesláda lesz. Megtöltenek
majd arannyal, ezüsttel és sok - sok drágakővel. Külsőmet is megfaragják,
mindenki csodálni fogja szépségemet.

A második fa is elmondta vágyát: - Belőlem hatalmas hajót fognak ácsolni az
emberek. Császárok és királyok fognak utazni rajtam, hogy bejárják a Föld
minden zeg-zugát. Utasaim biztosnak fogják érezni magukat rajtam!

A harmadik fa is beszélni kezdett: - Szeretnék magasra megnőni, hogy az erdő
legmagasabb fája legyek. Az emberek mindenhonnan látni fognak engem a
dombon, én pedig arra fogok gondolni, hogy nagyon közel kerültem az istenhez
és a mennyek országához. Minden idők legmagasabb fája lesz belőlem, az
emberek örökké rám fognak emlékezni.

Elmúlott néhány év, jöttek a favágók.

Megnézték az első fát és az egyik ember azt mondta: - Ez a fa nagyon erős,
ha kivágom, biztosan megveszi tőlem az asztalos, és nekifogott, hogy a fát
kivágja. A fa nagyon boldog volt, mert tudta, hogy az asztalos belőle
kincses ládát fog készíteni.

A második fánál is megszólalt egy favágó: - Ez egy nagyon magas fa, a
hajógyárban biztosan jó pénzt fogok kapni érte. - A második fa is boldog
volt, érezte, hogy álma beteljesült. Nagy hajót fognak ácsolni belőle.

Amikor a favágók a harmadik fához értek, az nagyon elszomorodott. Úgy érezte
reményei szertefoszlottak. Egy favágó megszólalt: - Ezzel a fával nincsenek
terveim. Kivágom és anyagát elteszem.

Az első fából az asztalos egy jászolt készített. Betették egy istállóba és
megtöltötték szénával.

A második fából egy kis halászcsónak készült. A fa reményei, hogy fedélzetén
császárok és királyok fognak hajózni, széjjelfoszlottak.

A harmadik fát szálfákká vágták össze és darabjait egy sötét helyre rakták.

Sok év múlott el és a fák már megfeledkeztek álmaikról.

Egy napon egy asszony és egy ember jött be az istállóba ahol az asszony egy
gyermeket hozott a világra és a kisdedet elhelyezte a szénával telt
jászolba, amely az első fa anyagából készült.

A fának eszébe jutott egykori álma és rájött arra, hogy a világ legnagyobb
kincsét őrzi.

Ismét elmúlott sok- sok év és néhány ember beült egy csónakba, amely a
második fa anyagából készült. Az emberek közül az egyik fáradt volt és
elaludt.
Nagy vihar tört ki és a fa arra gondolt, hogy a belőle készített csónak
képtelen lesz ellenállni a hullámoknak. Az emberek felébresztették alvó
társukat, aki felállt, a szél felé fordult és elkiáltotta magát: "Béke
veled!". A vihar egy csapásra elmúlt.

A fa, amelynek anyagából készült a csónak, rádöbbent arra, hogy fedélzetén a
királyok királya tartózkodik, aki képes volt még a legerősebb vihart is
lecsendesíteni.

Végül valaki jött, vállára tették neki a harmadik fa szálfáiból készített
keresztet. Terhét egy város utcáján vitte, ahol az emberek szidalmazták és
gúnyolták őt. Amikor megálltak, az embert felszögezték a keresztre amit
azután felállítottak a dombon.

A harmadik fa rádöbbent arra, hogy álmai neki is megvalósultak, erős maradt,
magasan áll egy domb tetején, és nagyon közel került Istenhez mert Jézus
testét hordja magán.

Amikor úgy látod, hogy a dolgok nem úgy alakultak, ahogyan azt elgondoltad,
jusson eszedbe, hogy az Istennek tervei vannak veled. Ha hiszel benne, meg
fog ajándékozni terved megvalósításával.

Mind a három fának álmai valóra váltak, talán nem éppen úgy, ahogyan azt
egykor elképzelték.
Mi sem tudhatjuk, hogy az Istennek milyen tervei vannak velünk.

Még, ha olyanok is, amilyennek nem vártuk, mert az ő útjai
kifürkészhetetlenek.

(A szerző: számomra ismeretlen...)

2008. november 3., hétfő

Süteményrecept (gyesen lévő anyukáknak)

(Internetes szakácskönyv (részlet) ... ;-)


"Távolítsuk el a plüssmacit a sütőből, és melegítsük a sütőt 160 °C-ra.
Gőz felett olvasszunk meg 10 dkg margarint.
Ismét távolítsuk el a plüssmacit a sütőből, és erélyesen szóljunk rá Öcsire: "Nem szabad, Öcsi!"
A margarint keverjük össze 20 dkg cukorral.
A többi margarint szedjük ki Öcsi kezéből, és mossuk le a falat.
Mérjünk ki 3 evőkanál kakaót.
Ismét vegyük el a margarint Öcsitől.
Fürdessük meg a macskát.
Tegyünk hintőport és ragtapaszt a karmolásokra.
Keverjünk a margarinhoz 4 egész tojást, 2 vaníliáscukrot és 30 dkg lisztet.
Vegyük ki a füstölgő plüssmacit a sütőből, és nyissunk ki minden ajtót és ablakot, szellőztetés végett.
Vegyük el a mobiltelefont Andikától, és biztosítsuk a férjünk főnökét, hogy nem, nem a férjünkkel beszélt az előbb.
Hívjuk fel a férjünket, és készítsük fel a legrosszabbra.
Adjunk a tésztához 1 teáskanál sót és 10 dkg durvára vágott diót (közben álljunk ellen a kísértésnek, hogy mind Andikát, mind Öcsit durvára vágjuk).
Engedjük ki a macskát a sütőből.
A tésztát öntsük az alaposan kivajazott tepsibe.
25 percig közepes lángon süssük.
Vegyük el a borotvát és a macskát Öcsitől.
Magyarázzuk el a gyerekeknek, hogy fogalmunk sincs, hogy a borotvált macska
lebarnul-e a napon.
Dobjuk ki a macskát az udvarra, amíg még képes elfutni.


Bevonómáz:

Keverjük össze a következő hozzávalókat:
10 dkg cukor, 5 dkg olvasztott csokoládé, 5 dkg olvasztott margarin.
Vegyük ki azt a kurva plüssmacit a grillsütőből, és dobjuk el.
Jó messzire.
Magyarázzuk el kedvesen a rendőrnek, hogy fogalmunk sem volt róla, hogy ott fogjuk fejbe találni, miközben éppen Öcsit próbálja megmenteni a szomszéd ház tetejéről. Tegyük Öcsit a járókába.
Adjunk a mázhoz 1/2 dl tejet, egy kevés sót, és lassú tűzön forraljuk 2 percig. Nyissunk ajtót a csengetésre, és magyarázzuk el a szomszédnak, mennyire sajnáljuk, hogy Andika bedugta a kerti slagot a spájz ablakán.
Ajánljuk fel, hogy megtérítjük a befőttek és a takarítószemélyzet költségét.
Kössük ki Andikát az asztallábhoz.
Távolítsuk el a szénné égett sütiket a sütőből.
Dobjuk ki.
Kapjunk idegösszeomlást."

PERSZE, TUDJUK, HOGY A KARIKATÚRA LÉNYEGE IS AZ, HOGY EL VAN TÚLOZVA, DE VAN NÉMI ALAPJA...

Amikor én még kislány voltam....



már voltak előjelek, hogy szeretek én majd szószátyárkodni... :-)

A mai nap öröme :-)

Igazán kedves meglepetés várt ma a munkahelyemen.
Exi (Natasa kiséretében) személyesen tisztelt meg vele, hogy átadta az Adventi Baba-varázs kiállításukra szóló meghívót - kiegészítve a szívével és Mikulással is :-)
Köszönöm szépen!

29-én szombaton (nem törődve az összes Brenda és Taksony nevű ismerősömmel, akiknek névnapja van ;-) - ott a helyem ! :-)



Jó szívvel ajánlanám másoknak is ezt a szombatot, hiszen egyidejűleg az adventi készülődés jegyében a Művelődési Központban adventi koszorú készítés is lesz.
Vonzó lehetőség e két programot összekapcsolni.

2008. november 2., vasárnap

Önvallomás - Az a mesebeli 7-es szám

hát, bizony... Hetedhét országon át, megpihenni a 7. napon...

Kipécéztek
Szabályok:
1. Linkeld be azt az embert a blogodba, aki kipécézett.
2. Ossz meg magadról hét dolgot, akár különleges, akár hétköznapi.
3. Pécézz ki 7 embert, nevezd meg és linkeld be őket a blogodba.
4. Egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukon, hogy ki lettek pécézve.

Kipézéctek engem (mondhatnám, hogy kifogtak a tóból, mint az aranyhalat, mert azt hitték, hogy jó ötlet volt ... :-)
- btrudy http://btrudy.blogspot.com/
- eremisz http://erikaquilt.blogspot.com/
- mammka http://mammka.blogspot.com/
- pjulcsy http://pjulcsy.blogspot.com/
- szera http://szera-szera.blogspot.com/

köszönöm nekik, megtiszteltek vele.
(ha valakit kifelejtettem, akkor elnézést kérek érte, sikítson az illető, fájdalomdíjként, ha találkozunk valamikor, akkor kap tőlem egy Balaton szeletet ;-)

Én viszont már nem pécéznék ki senkit sem, egyrészt, mert már körbe ment a blogokon, másrészt, mert csatlakoznék Princi véleményéhez - szerintem is egy blogban az ember annyi minden elárul magáról, ha őszinte,
aki meg nem őszinte a saját blogjában, az úgy gondolom, hogy 7 pontban összefoglalva sem lesz az...

Akkor jövök most én, mint egy távirat, nem sejtitek, hogy mi is van benne...

Most bizonyára többen is azt hiszitek - aki felületesen ismer engem -, hogy most Juhizstól talán vidám dolgok következnek - pedig egyáltalán nem.

1. FÉLELEM, RETTEGÉS.
Alapvetően meghatározta az életemet és a személyiségemet is.
Gyermekkori traumáink - pláne, ha részben még a felnőtt korunkban is tartanak - megnyomorítanak, egészen más emberré tesznek. Ezek elfelejthetetlen dolgok, tompulhatnak a lelki, vagy a testi fájdalmak, de örökké velünk maradnak.
Ha nem úgy lett volna, akkor más ember lettem volna.
Lehet, hogy jobb, lehet, hogy rosszabb, de mindenképpen MÁS.

Félelmet már sokan éreztetek, de a rettegés ennek már egy magasabb foka.
Félni - lehet valamitől óvatosságból, ösztönből is. Rettegni, az már a bizonyosság.
Folyamatosan, nap mint nap rettegni - elmondhatatlan. Mikor felkúszik a gyomrodból a torkodig és fojtogat.
S, az idő, mikor tudod, hogy meg fog érkezni az, akitől tartanod kell. Az idő már magában egy gyilkos dolog.
Kiszolgáltatottság.
A zárt ajtók mögött történő dolgokat mélységes homály fedi.
Akinek még soha nem kellett mindenét hátra hagyva menekülnie, az nem is tudja, hogy milyen az.
Csak hiszi, hogy tudja, de valójában nem tudja.

Talán fentiek miatt van, hogy nem tudom elviselni, ha valakit (valakiket) bántanak, a származásuk, a nézetük, a vallási meggyőződésük, (avagy utóbbinak pont a hiánya), bármi miatt, vagy egyszerűen csak azért, mert MÁS A VÉLEMÉNYÜK valamiről, akármiről.

Gyülölöm a nekem neten küldött gyalázkodó hasonló tárgyú leveleket - és hiába kérem meg az ismerőseimet, még utána is folyamatosan küldözgetik.
Süket a fülük.
Előre félek, minden alkalommal, ha választások jönnek.
Egyszer szeretnék egy olyan választást, amikor nincs tele az ország (és a postafiókom) gyalázkodásokkal.

2. PESSZIMIZMUS, ELŐRELÁTÁS

Igen, sajnos, én vagyok az "örök pesszimista". Akár professzor is lehetnék belőle... ;-)
De, ez az 1-es pontból adódik.
Az előrelátás pedig: általában bennem van, hogy előre felkészülök lelkileg rá, hogy a legrosszabb esetben mi történhet... ezáltal felerősítem magam, a dolog jobb elviselhetősége érdekében... jobb, ha az embert nem érik meglepetések.
(Képletesen fogalmazva, legyen egy tankod a kertben, akkor talán még a légycsapót se kell majd használnod... ;-)

3. MEGÉRZÉSEK

Igen, bizony, szoktak lenni nekem. De, nem azon a hétköznapi szinten.
Néha megérzek dolgokat előre, és súlyos, képletes "pofonok" árán tanultam meg, ha nem hallgatok ezekre a megérzésekre, akkor mindig ráfaragok.
Az első, nagyon határozott érzést kell figyelembe venni, s nem gondolkodni rajta, hanem annak megfelelően meghozni egy döntést, vagy cselekedni.
A megérzés teljesen elkülöníthető a többi érzéstől, összetéveszthetetlen, de nem tudom szavakkal elmagyarázni. Aki átélte, illetve vele együtt él ez a képesség, az tudja, hogy miről van szó. A többiek meg most úgyis bolondnak tartanak :-)

4. ÉRZELMEK, SEBEZHETŐSÉG.
Nagyon-nagyon tudok szeretni. Persze, mindenki ezt mondja magáról - nyilván. De ez nem egyformán működik az embereknél.
Amúgy a magam módján próbálom titkolni ezt az érzést.
Vannak emberek, akik nem is tudnak róla, hogy mennyire szeretem őket.
Pont ezért, mert nagyon tudok szeretni - ezáltal még sebezhetőbb vagyok.
Nem azok tudnak minket igazán megbántani, akik idegenek számunkra, hanem akiket lelkileg, érzelmileg közel engedtünk magunkhoz.
Na, azok tudnak jól megtaposni.

5. HOROSZKÓP JEGYEM: a RÁK és a KUTYA
az aszcendensem pedig: OROSZLÁN
(a Kutya a kínai horoszkópban)
Van, aki nem hisz ezekben a dolgokban, én igen. Főleg a személyre szabott horoszkópokban, az asztrológusok által elkészített elemzésekben.
(Amit az újságokban láttok, az csak részben igaz, nem lehet, hogy MINDEN Ráknak aznap nem lesz szerencséje... ;-)
Nem lehet, hogy minden Bika egy adott napon lesz szerelmes stb. stb.)
Ezek általánosságok el kell tőlük vonatkoztatni, amit az újságokban láttok, az csak egy játék, de, ha olyat írnak, hogy aznap vigyázzál a közlekedéssel, mert baj érhet - hát, nem árt azért erre hallgatni.
A fenti két jegyre, amiket írnak jellemzőket (főként: érzékenység, na, ez nálam halmozottan megvan :-(
azok legtöbbje igaz is rám.
(Tehát, nem is kellene ezt a 7 pontot megírni magamról, elég lett volna, ha valamelyikőtök kiváncsi rám, hát elolvassa a horoszkópot ... ;-)
Ahogyan idősödünk állítólag az aszcendensünk jobban előtérbe kerül... hát, ez nálam megvan...

6. A SZINEK, az ÁLMOK

Ha álmodom, akkor mindig színesben álmodom. Csodálatos színekkel, s olyan, mint, ha egy filmet néznék.
(Állítólag nem mindenki álmodik, vagy nem emlékszik rá, s van, aki nem színesben álmodik, érdekes lenne megtudni, hogy miért).
Kb. évente egyszer álmodom csak feketét, akkor mindig zuhanok egy sötét mélység felé - borzalmas érzés, fel is szoktam rá ébredni - szerencsére, ha egyszer nem ébredek fel rá, akkor nyilván megérkeztem valahová... :-(
Ha egy színt kellene kiválasztanom a sok számomra kedves közül, akkor az az egy a KÉK lenne.

7. NEM TUDOK RÖVID LENNI - mint fentiekben is látható,
s, ELVISELNI AZ ELŐZŐ 6 PONTBAN FOGLALTAKAT - részemről, tehát az Életet úgy gondolom, hogy CSAK HUMORRAL LEHET.

2008. november 1., szombat

Mindenszentek és halottak napja

" Minden vértanú ünnepe

A minden vértanú ünnepe volt az első keresztény jeles nap, amely a halottaknak állított emléket. A Keletrómai Birodalomból a 4. századból maradt fenn írásos emlék, amely arról számol be, hogy a keresztényüldözések áldozataiért imádkoztak. Kezdetben nem alakult ki egységes időpont, három alkalommal, május 13-án, a húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódóan és pünkösd után ünnepelték meg a vértanúkat Keleten.

A Róma vezetésével kibontakozó nyugati egyház a 6. században vette át az ünnepet. Ebben IV. Bonifác pápának volt kiemelkedő szerepe, aki a katakombákban nyugvó őskeresztényeket hatalmas pompával újratemettette. Az eseményre 690. május 13-án került sor, ezt követően pedig minden évben felidézték az első keresztények emlékét. A korabeli szertartásnak volt egy érdekes eseménye: a Vértanú Mária templom kupolájáról rózsaszirmok hullottak a mártírokért imádkozó hívekre. Ez a hagyomány a középkorban átkerült augusztusra, a rózsák ünnepére.

A minden vértanú ünnepe egészen a középkorig élt, jelentőségét azonban visszaszorította a mindenszentek később kialakult hagyománya.

Mindenszentek (november 1.)

III. Gergely pápa a 8. században indította útjára mindenszentek ünnepét. A pápa kiállt azért, hogy a vértanúk mellett a kereszténység elismerése után szentté avatottakról is emlékezzenek meg, ezért 732-ben a Szent Péter-bazilika egyik mellékkápolnáját mindenszenteknek, vagyis az egyház szentjeinek ajánlotta. A történtekből kiolvasható, hogy a mindenszentek nem a vértanúk ünnepének új értelmezése, hanem attól teljesen független kezdeményezés.

Nem ismert, hogy a felszentelés az év melyik napján történt, a 8. századtól azonban november elsejét említik, mint az ünnep dátumát. Az sem ismert, hogy miért pont november elsejére esett a választás, talán valamelyik pogány rítus átvétele állhat a háttérben (kelta újév vagy hispán-gall ünnep).

Mindenszentek, akárcsak a minden vértanú ünnepe idővel vesztített jelentőségéből, a három ünnep közül a halottak napjának épült be egyedül a világi ünnepek közé.

Halottak napja (november 2.)

A népi kultúrában a mindenszentekhez szinte egyetlen szokás sem kötődik, ezzel szemben a halottak napja igen színes hagyományokkal rendelkezik. A mindenszentekkel ellentétben az ünnep nemcsak a katolikusoké, hanem a reformáció több vallása is elfogadja: míg az evangélikusok és az unitáriusok hivatalosan is elismerik, addig a reformátusok csak szokásjog alapján, a templomon kívül emlékeznek meg az eseményről.



A halottak napja szintén önálló ünnep, a másik két szokástól függetlenül alakult ki: Szent Odilo clunyi apát 998-ban rendelte el, hogy a halottakról zsolozsmákkal és szentmiseáldoztatokkal emlékezzenek meg. A szokás Nyugat-Európában a 12-13. században mindenhol elterjedt, így Magyarországon is. A szokás ismertsége napjainkban is töretlen, azon kevés hagyomány közé tartozik, amely életben tudott maradni a 21. század elején is.



A halottak napjához számos néphit kapcsolódik.
Az élőknek ilyenkor tilos volt a munka. Nem volt szabad semmiféle földmunkát végezni, hogy ne háborgassák a halottakat. Halottak napján, sőt egész hetében tilos volt mosni, mert a halottak a vízbe kerülnének, a ruha pedig megsárgul. Sokfelé terjedt el az a hiedelem, hogy a halottak ilyenkor hazalátogatnak, ezért számukra is megterítettek, kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra, és gyertyát gyújtottak. A gyertyák a halottakért égtek, a tűz ugyanis megtisztulást hozott.
"



(Fotó: Legeza Dénes István)
-------------------------------------------------------------------------------