2011. január 28., péntek

...Magyar termék...

a mellékelt videó... bizony elgondolkoztató.

S, bár, nyilván, hogy teljes mértékben igaz minden; amit felsorol - részben tudjuk, sejtjük már jó ideje - azért eléggé döbbenetes.

Bár, elvileg egyetértek a benne rejlő tanácsokkal, ám - mégis... ha ott állok a közértben a tejes pult előtt, bizony, hogy nem fogom az ötven-hetven, olykor száz forinttal drágább tejet megvenni, mert egyszerűen az fog dönteni, hogy mennyi a jövedelmem - elvek ide, vagy oda.
(Viszont, aki szeretne meggyőzni róla, hogy ne így tegyek, az egyben mutasson számomra egy überklasszuljólfizetőmunkahelyetis

S, eszembe jut Joseph Heller immár halhatatlan műve, A 22-es csapdája....is.

2011. január 21., péntek

Cigányok ideje

Ha jó zenét szeretnétek hallgatni, élvezni egy remek színházi előadást, akkor ne hagyjátok ki január 28-án a Duna TV-én 21 órakor a Cigányok ideje című (azonos címmel készült Emir Kusturica film) színházi változatát, ami Párizsban lett előadva - nagy sikerrel - nem véletlenül :-)

http://port.hu/ciganyok_ideje_le_temps_des_gitans/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=13460699&i_topic_id=1

2011. január 17., hétfő

a nap (az ország?) aktuális vicce...

széplelkűek, vallásosok, prűdök ne olvassák L...

Internetről jött "gyöngyszem":

"Egy nap Petike megkérdezte apukáját, hogy kaphatna-e egy mountain-bike-ot születésnapjára. 
Az apa így szólt:
- Petikém, most vettünk fel nyolc millió forint kölcsönt a házra, sajnos nincs most pénzünk biciklire. Várj Karácsonyig.
Eljött a Karácsony, Petike megint rákérdezett.
- Sajnos még mindig sok a tartozásunk, talán majd máskor...
Két nappal később Petike nagy bőröndöt cipelve kilép a házból. 

Az apja megkérdezi:
- Miért mész el kisfiam, nem szeretsz már minket?
- Tegnap este, mikor elmentem a szobátok ajtaja előtt, hallottam, hogy azt mondod, hogy elmész, és anya megkért, hogy várd meg, mert mindjárt ő is elmegy.
- Hát dögöljek meg, ha én itt maradok ekkora tartozással !!!"


;-)

2011. január 16., vasárnap

Jazz tehetségbörze a MÜPÁ-ban

Ha van még időtök ma késő délután elmenni, akkor tegyétek meg:



http://mupa.hu/program/jazz-tehetsegborze/2011-01-16_17-00

Ez a rendezvénysorozat három napos szokott lenni (kár, hogy a péntek munkanap ;-)

Én csak most voltam tegnap szombaton először, de a következő években jobban fogok figyelni rá és "készülök", hogy szabad legyek majd.

600.-Ft-os un. "napi-jeggyel" 17 órától 19 óráig négy fellépő formáció bemutatkozásán lehet részt venni.
Egy-egy fellépő kb. 20-25 percig tart előadást, a maradék idő egy gyors mosdóra jó (  :-) 
illetve a két felváltakozó helyszín kényelmes elérésére elég.
(Tehát, a lényeg;  nincs üres járat, nem kell félórákat várni, hogy elkezdjék a zenélést, valóban pörgös a műsor).

Az Előtérben székek vannak, ha nem vagy mozgáskorlátozott, akkor időben tudsz helyet szerezni és ülhetsz ;-)
A másik helyszín az un. Zászlótér annyival rosszabb, hogy lépcsőn lehet ülni (természetesen piros szőnyegen ...) és csak korlátozott számú padszerű ülőke van.
Ez utóbbi helyszínnel csak az a baj, hogy részemről egy kb. 10-15 cm-es magasságú "lépcsőfokról" feltápászkodni speciel egy komoly mutatvány - csak ekkor érzem, hogy öregszem már....
(Később már ügyes lettem - mindig sikerült padot szereznem (jah, a kényszer, az nagy úr, kreativitásra készteti az embert...) és az előcsarnokban is az első sorban ülhettem (lehet, mire meghalok már  eléggé "életre való" leszek... ;-)

Szombaton a hölgyek "taroltak",
Kovács Linda & Orbán György duó keretében,
- a Tamarazene formációban,
Király Martina csodás volt,
a teljeskörűen férfi formációt a Rozsnyói Péter Trió képviselte.

Mindegyik jó volt, örültem, hogy elmentem.
Jövőre itt a helyem mindhárom napon, ha meg tudom oldani :-)

A mai vasárnapi program:


(Ha valaki elmegy közületek netán, akkor ne utolsó pillanatban érjen oda, mondjuk félórával előtt  16.30 körül, mert idő, míg a számítógéppel kiállítják a belépőjegyet - a későn érkezőknél ez már nyilván gördülékenyebb - az se mellékes, hogy míg vársz a jegyre, hát hallod a koncertet is közben ;-)

2011. január 16. 17:00 - 19:30
Zászlótér
Előcsarnok
Zászlótér, 17.00: Four Bones harsonakvartett
Stürzenbaum Róbert – harsona, Villányi László – harsona, Halász Ágoston – harsona, Gyetvai Péter – harsona, valamint Kovács Tamás – ütőhangszerek

Előcsarnok, 17.30: Rafael Mário Quartet
Rafael Mário – zongora, Horváth Plútó József – basszusgitár, Tálas Áron – dob, Ifj. Tóth István – gitár, valamint Munkácsy Eszter – ének

Zászlótér, 18.00: Kéknyúl Hammond Band
Premecz Mátyás – Hammond-orgona, Ávéd János – tenorszaxofon, Bognár Attila – harsona, Jász András – altszaxofon, Zádor Tamás – gitár, Badics Márk – dob

Előcsarnok, 18.30: Hodek Dávid Trió
Hodek Dávid – dob, Sárik Péter – zongora, Oláh Péter – bőgő


Amúgy is érdemes a MÜPA honlapját időnként megnézni - még családosoknak is.
Hétvégén vannak időnként ingyenes zenei koncertek, gyermekeknek való programok is.

http://mupa.hu/

2011. január 14., péntek

...sikertörténet...

az elmúlt kb. húsz évben ember még nem volt annyira boldog, hogy belenézhetett a számba, mint amilyen öröm volt ma a fogorvosnőmnek.
(Persze, jártam mindig fogorvoshoz, de most eljött az idő, hogy ne csak tűzoltás-szerű legyen a kapcsolatunk, hanem hosszú távra alapozzuk meg a mosolyomat ;-)

"- a fenti fogsort két részletben fogjuk csinálni,

- innentől balra cserélünk, külön megcsináljuk jobbra,

- lent ezt itt pótoljuk,

- ez itt félig lekopott és éles, ezt megcsinálom, hogy egyenes legyen,

- lekapjuk az összes fogkövet,

- ezt a tömést itt és most rögtön kicserélem -  (közli üdvözült mosollyal boldogan ;-)

- elküldöm egy körpanoráma röntgenre :-)"

... és lőn... a régi tömést kicserélte,
- tényleg lekapta az összes fogkövet...
menetközben közli, hogy "oh, jajj - itt a fogkő alatt szuvasodás van"...
később kissé csalódott ;-) ;-)  hangon:
"- neeeem, ez csak el van színeződve..."

Óvatosan megpendítem neki, hogy csak akkor álljunk neki a nagy munkának, ha május elejére - elvégre jön a tavasz ;-)   készen leszünk vele...
Kitör belőle a kacaj:   EZZEL?  Már, hogy ne lennénk készen!

Most ez van.
Ha korán tartotok közös varrásokat, akkor fogatlan leszek és  N É M A,  (de; nem kertészkedem....;-)
ha májustól tartotok közös varrásokat, akkor elképzelhető, hogy merek mosolyogni és koránt sem leszek néma.... ;-)

Már csak az a nagy kérdés maradt, hogy vajon melyikkel jártok jobban? :-)

Amúgy, az APEH és az adóvisszatérítés legyen velem.
Ámen.

2011. január 13., csütörtök

... Három rendőrautóval vonultak ki két didergő tengerimalachoz... :-) :-)

számomra ez a nap híre...

(és nem csak azért, mert ma 13-a van)




Forrás:
http://velvet.hu/sztori/2011/01/12/harom_rendorautoval_vonultak_ki_ket_tengerimalachoz/

Mondhatnám azt is, hogy ez már TISZTA ÁMERIKA

2011. január 11., kedd

Szomorú vasárnap

ha szereted Seress Rezsőnek ezt a számát, akkor kattints ide:

itt van róla egy mai napi blogbejegyzés, lett lévén, hogy január 11-én hunyt el a szerző 1968-ban.

http://klasszikusok.blog.hu/2011/01/11/1968_ban_a_mai_napon_01_11_en_hunyt_el_seress_rezso_a_szomoru_vasarnap_szerzoje



A blogra azért (is) érdemes ellátogatni, mert a kommentekben sok-sok feldolgozást közzé tettek, könnyen meghallgatjátok őket így, egy csokorba szedve....





Részemről tetszik nagyon a Póka Angéla féle verzió is:




no, és persze, van nekünk egy Bangó Margitunk is:



A mai napi betevő Szomorú vasárnapos infoért köszönet egy barátomnak :-)
(Éljen sokáig :-)

2011. január 10., hétfő

... a Kortárs művészet - avagy a Nagyi és a Gépház...

Tegnap, a vasárnap; igazán emlékezetes volt....

Ha a Művészetek Palotájába koncertjegyet vesztek - sokan nem tudják -, akkor a jegy megvásárlása és az előadás közötti időszakban (ami lehet napok, vagy akár hetek is) megnézhetitek a koncertjegy bemutatása mellett az épületen belül lévő Ludwig Kortárs Múzeum éppen aktuális ideiglenes (ill. állandó) tárlatát (tárlatait).

Vasárnap záródott a Martin Munkácsi fotókiállítás.
Én már láttam, de mivel a barátnőm koncertjegyet vett, hát elkértem, hogy a Nagyit is bevihessem a fotókiállításra.

Mit is mondhatnék, számomra másodszor is ajándék volt, hogy megnézhettem.
Anyukám (alias Nagyiiii) szintén élvezte.
Nem is Munkácsiról szeretnék most írni, bár csatolnám az egyik kedvenc fotómat Tőle:




hanem alapvetően az egész MÜPA - Ludwig Múzeumbeli látogatásról.

A Nagyi még nem járt a MÜPÁ-ban... kitárgyaltuk a modern építészetet, az oly izgalmas témákat, hogy merre vagyon a ruhatár és az X. Kiadó által  (a belső térben üzemeltetett) igen szép készlettel rendelkező művészeti könyvesbolt árait - naná, hogy nem a mi pénztárcánkhoz van szabva....

Élvezettel meséltem neki, hogy a művészetek e házában kedvenc helyem:
A MOSDÓ....
Persze, az egész világban ez a kedvenc helyem, miszerint mindig boldog vagyok, ha látok ilyen műintézményt, és bejutok és időben és számtalanszor, na nem ragoznám problémáim hosszú sorát ;-)

Te! Nagyi!    (még sose járt a Müpában...)
Ilyet Te még nem láttál!
- képzeld, csodás;
- először is nyugodtan leülhetsz a műanyag WC-deszkára....
- másodszor, mikor felállsz, akkor figyelj majd hátra, fertőtlenítő lötyi lesz és körbe forog az egész deszka, mire körbe ér, már szárítva is van.... mindezt izgi mormogás közepette :-) :-)
(hogy tetszhet ez a gyerekeknek - lásd - nékem is....)

Mikor a Müpa megnyílt x éve, akkor annyira élveztem, hogy ott álltam és egymás után 4-szer 5-ször megnyomtam a gombot, hát valami isteni volt :-)
Otthoni családtagom - érzem, hogy most tagadott ki engem, e fontos információ közlése miatt ;-)

Mostanában már vissza fogom magam - hiába az ember a kor előrehaladtával már tud uralkodni magán - most már csak kétszer mormogtatom körbe minden klotyizásnál ;-)

NEKI IS TETSZETT!
Látod; - mondom néki, ez már nyugat, semmi félbalkán...

Jelzem, ha elhagyjuk nyugat felé a határt, akkor az valahogy a mosdókon is látszani szokott - kivéve, ha túl sok magyar honfitársunk, vagy turista (tehát nem helybeli....)  járt arra éppen mostanában.... khmmm.....

Nos, szóval megcsodáltuk Munkácsit, sokan voltak, aznap zárt a kiállítás...

- Figyelj Nagyi!
Ha már itt vagyunk és ingyen lehet bemennünk; akkor nézzük meg a másik két kiállítást is.

Bár, volt némi sejtésem, hogy nem fogok mély nagy izgalomba jönni, lett lévén, hogy nem vagyok igazán oda a kortárs művészetért (legalábbis azért nem, amit ez alatt IGAZÁN szoktak érteni), mondjuk a performance se az én világom.... így van ez.

A kortárs tajvani tárlatot nem fikáznám, mert ott néhány dolog azért még csak-csak... mondom néhány...

De, a legfelső emelet az állandó tárlat!
Mit is mondhatnék, nem létezik az a pénz, amiért én ott teremőr lennék....

Tuti, hogy rövid időn belül úgy érezném, hogy depresszióba merülök és az öngyilkosság a múzeumból kivezető út...

Más múzeumokban történő látogatáskor rendszerint akár a barátnőmmel, akár az anyukámmal megyek időnként, a következő megállapítások, sóhajtozások szoktak elhangzani:

- ezt is elfogadnám,
- ezt is hozhatod a szüli(név) napomra, oké, megvárhatom a karácsonyt is éppen,
- nem fér el a falomon, de azért nem utasítám vissza...

Kerámiák, dísztárgyak esetében (jellemzően most ókori - antik, vagy időben közelebbi szecessziós műtárgyakra értendő)
- simán használnám,
- ezt is kérem.

Ékszerek esetében (sírból, akár barbár, meg rég eltűnt, kihalt népek "nyomából")
- ezt most is lehetne hordani,
- egye fene meglephetsz vele....

szóval ilyen áradozások (álmodozások) szoktak lenni.

Tehát felsőszint; kortárs magyar művészet tárlata.

(A fotókiállításon mondtam a Nagyinak, hogy balra tartással haladjunk, akkor tutin nem marad ki egy terem se, a végén ugyanoda fogunk visszaérni ;-)
Igaz, hogy manapság nem divat a "balra tartás", de....

Szóval kortárs emelet.
Nagyi sandít felém;   balra tartás?
- itt már mindegy.... válaszolom miközben egyből felmértem, hogy vagy nagyon műveletlen vagyok, VAGY MÉG NEM ÉRTEM MEG VÁLTOZATLANUL A DOLOGRA - nem lesz gond, hogy a kiállítást melyik oldalon kezdjük és fejezzük be...

Tévelygünk, Nagyi döbbentem, tágra meredt szemekkel, olykor csukló hangot hallat - itt már nem segít, hogy magam már iskolázottabb vagyok nála - ketten együtt se érünk fel egy hozzáértő (műértő) egyeddel.
Együtt pillogunk, krákogunk, de, mivel nem vagyunk sznobok, hát meg se próbálunk úgy csinálni MINTHA...

Mennyi hatalmas ÜRES tér... milyen sok-sok remek foltmunkát lehetne itt kiállítani.... álmodozok elmerengve... egyszer csak megszólal a hangosbemondó (még jó, hogy voltam a mosdóban, különben.... ott helyben...nagy hirtelen....)
- Kedves Látogatóink!
2 perc múlva a kiállítás bejáratánál tárlatvezetés indul!

Nagyi abban a szent pillanatban elkezdett szó szerint rohanni a legközelebbi nagy terembelső felé.
Alig győzőm a nyomdokában, hiába, az én 52 évemmel az ő fürge 74-ét nem tudom überelni....

A fenébe, gondolom, én, most mi a tosz van, úgy érzi, hogy lemarad a tárlatvezetésről ( ;-) ;-) és azért sprintel gyorsan, hogy még időben odaérjen, avagy pont fordítva megijedt, hogy most még egy tárlatvezetés is....


Fuldokolva szó szerint a röhögéstől próbálom megkérdezni, hogy mi volt a koncepciója... persze, nem érti mit mondok, nem csodálom, még a könnyeim is csorognak...

Végre tisztázzuk, hogy nem, egyik verzió se játszik, egész egyszerűen VALAMI PIROSAT látott a sok kortárs szürke, barna, fekete, ízé színűben és fellelkesült reménykedve, hátha valami általa is értelmesnek, avagy ÉRTELMEZHETŐNEK vélt dologgal fog találkozni....

Lézengünk, tévelygünk még egy darabig, elég sűrűn felröhögcsélve---- oldalba bök, csináljuk már csendesebben, milyen ciki, mit gondolhat rólunk az üveges tekintettel sétafikáló teremőr - közlöm véle, nem izguljon szerintem rohadtul sokat tapasztalhatott már itt....

Végre elcsitulunk... mire megszólal - némi nem szándékos hatásszünetet tartva - Te, nekem innen nem kellene semmi!!!

De kár Nagyi! Pedig komoly indíttatásom volt, hogy betörök valamiért ;-) ;-)
Bár, sok alkotásnál éreztem, hogy ilyet simán én is tudnék, sőt, már az oviban is...

Sunnyogunk kifelé, megpróbálunk láthatatlanul elslisszolni a tárlatvezetés mögött (helyes kis csoport gyűlt azért össze,  vannak vagy 20-an;  előtte nem is látszott, hogy ennyien egyáltalán vannak ebben a nagy hodályban)
Megint megállapítom, hogy a hiba nyilván bennem van.
Kinek a pap, kinek a papné....

Az a szabadság,
ha nekem szabad nem szeretnem (kedvelnem) valamit,
az a szabaság,
ha valaki másnak esetleg ugyanazt szabad kedvelnie,
az meg pláne szabadság, hogy eközben egyik fél sem érzi úgy, hogy meg kellene győznie a másikat, ráadásul még a konyhakés se kerül elő ;-)


Sóhajtunk, na, ezt is túléltük....
Persze, startolunk kedvencem a mosdó felé.
Elvégre ellenőrizni kell, hogy minden szinten mormog-e....
Nagyi megvár kint az előtérben - naná, hogy plüssel bevont padon üldögél - megjövök, cuccolok, előkészülök az elmenetelhez - mindig sok motyóm van.


Elmerengve nézi a falat...
- Mi az a 312?
Megfordulok, megnézem az ajtót, amihez kiírták - válaszolok:
- a GÉPHÁZ.
- Hogyhogy gépház? - kérdi.
- Gondolom, hogy oda tartozik a lift, a világítás, meg efféle műszaki izék...


Emészti a hallottakat.
- Azt hittem, hogy a mosdók sorszáma....
- Áh, dehogy, MÉG NEM - csak most szavazták meg a kettős állampolgárságot ;-)
könnyeink megint csorognak, de korántsem irredenta indíttatásból....

Hazafelé a buszra várva kifogtam még két részeget....
az egyik egy
- Torgyán Józsi bá' utánzat (egyébként remekül csinálja...) osztja az észt az utasoknak -
mit nekem ez már a kortárs művészet után...
....munkásökölvasokolodacsapahovaköll, nanáhogypersze...
Szóval T.J hangján:

- állnak ezek itt mind cövekegyenest függőlegesen, mereven mindannyian!
Csöndben maradok - a magam hangján némán ; ő se volt éppen vízszintesen, bár ez az ő esetében valóban meglepő a dolog.
Szinesíti a várakozást nekünk.
Lelki szemeim előtt még lebeg a mormogó klotyi.... részeg szaktárs milyen remekül kommentálná az egészet :-) :-)



Azért még előtte a Vigadó térnél megmutattam a Nagyinak a kis királylány szobrát - nem látta még, szép volt, a Dunakorzón kivilágítva...
Számomra is újdonság volt egy másik szobor a
a kutyával játszó kislányé.
A blöki pofájában az elkapott labdával - no, végre egy kutya, akin nem kell számon kérni, hogy mutassa be az oltási igazolványát....
hö-hö-hö.
Ez is kortárs mű - mégis szép, érthető, gyönyörködtető - a manóba, mégis szeretem a kortárs művészetet, pedig nem is elvont ;-)

2011. január 5., szerda

...Azt gondoltam eső esik...

Ripoff Raskolnikovtól azért, mert nagyon kedvelem, és pont attól csodás, ahogy enyhe tört magyarsággal énekli.
A felvétel az egyik paksi Gastroblues fesztiválon készült, az előadás helye a Makovecz Imre által tervezett Szentlélek Templom volt.

Mellékelem az eredeti verziót is Sebestyén Mártával és a Muzsikás együttessel.

Mindkettőt érdemes meghallgatni :-)






Forrás:
http://www.paks.hu/vendegvaras/muemlek.php


2011. január 1., szombat

... szilveszter... "lájgtosan" ;-)... öregesen... avagy Piroska és a farkas nélkül, de Nagymamával :-)

... hát, a szilveszter, igen...

Az Anyukám már nem anyuka... mióta megszületett a lányom, előbbre (feljebb?) lépett a ranglétrán, mely szerint Nagymama...

Mióta x éve megözvegyült az élettársa halála óta, azóta pedig minden szent este és minden szilveszter az övé.
Számomra ez természetes, nem lenne szép egyedül hagyni őt - még szilveszterkor sem.
Hiába mondja, hogy ...áh... nem kell....menjek nyugodtan...

Szóval, a mostani szilveszter...

Megérkezett késő délután - ménkű sok csomaggal - miért is van, hogy a nagymamáknak hiába is mondjuk, hogy nem kell annyit főzni, nem kell annyi süti, nem kell annyi alkohol... stb. stb.... de, ő csak rendületlenül főz, süt, bevásárol, cipel.

Naná, hogy nem engedi, hogy segítsen az ember...

Megérkezett; egyből elkezdi a fiatalokat felhomályosítani a szilveszterhez kapcsolódó hiedelmek, babonák, népszokások mibenlétéről ;-)
Hagytam érvényesülni, csak mikor másodszor kezdi ugyanezt elmondani, csak akkor közlöm mosolyogva, hogy ők tudják ám.... hogy például ilyenkor nem eszünk szárnyast éjfél után, mert "elkaparja" a szerencsét, nem eszünk halat, mert elúszik vele... bezzeg a  malac és a sertés :-)

No, harmadszor is belekezd, hogy elmondja ugyanazt, ilyenkor szokta mondani, hogy nem baj, hogy már mondta... ;-)

Próbálom a hűtőbe tuszkolni a dolgokat, végül a virslit is átnyújtja, hogy  a szokás szerint éjfél után ... és... feltétlenül...

Fiatalok lelépnek, jól van ez így :-)

- Mit szeretnél nézni nagyi a tévében? - teszem fel a szokásos kérdést.
- Tudod, hogy nekem mindegy - jő a válasz, mint minden évben...
- Nézzük azt, amit Te szeretnél - közli velem, ahogy szintén minden évben.
- Én úgyis otthon beprogramoztam a videót, azokra, amit én szeretnék feltétlenül látni...

- Mit veszel fel? - kérdezem.
- ....hát.... elfelejtettem.... nem vagyok benne biztos - (na, akkor most annyi....)

Bár, mindig elhangzik, hogy azt nézzük, amit én szeretnék, ennek ellenére minden évben olyanokat nézek nagyobb részt, ami az ő kívánsága, de ezt nagyon ügyesen úgy alakítja, hogy hiszi is, hogy én is persze, hogy azt akarom... :-( 
Így szoktam Lagzi Lajcsit és Fásy jellegű dolgokat nézni... ;-) ;-)

Nézi a műsort, hát nagy gáz van, nincs se Lajcsi, se Fásy Ádám....meg egyáltalán... egyöntetűen megállapítjuk, hogy nem egy nagy szám a szilveszteri műsor.
(Sebaj, majd csinálunk ;-)

Mivel elhangzott a jelmondat, miszerint aztnézünkZsuzsaamitTeszeretnél.... hát feljogosítva érzem magam, hogy igen halvány célzást tegyek rá, miszerint az állami televízióban menni fog a az Egy csók és más semmi
a Vígszínházból - remek szereposztásban...
persze,... ebből enyim lett a "semmi" - mivel színházat, hát azt neeem....
megadom magam a sorsnak - majdcsak telik-múlik az idő.

Két újságunk volt.
Valahogy az ember ragaszkodik a sajátjához - egy másik fajta (féle) tv-újságban még az is megzavar, hogy másként vannak a hasábokban a tv-csatornák, meg az elhelyezkedés stb. stb. ő is így van ezzel.

Osonok befele a konyhából - látom ám, hogy mindkét újságot a kezében tartja....
Hol a bal kezében lévőre tekint, hol a jobb kezében lévőre.
Amelyikre éppen, azt kissé közelebb emeli a szeméhez, s mindezt váltogatja (anélkül, hogy letenné bármelyiket is).... mint a zongora billentyűzete kombinálva némi tenisszel !
Tudjátok, ahogy a teniszközvetítésnél látni, ha a közönséget mutatják, hogy több száz ember egyszerre tekint balra, jobbra, balra, jobbra, balra, jobbra.
Na, ezt látom én is, némi föl-le emelgetéssel kombinálva.

Kitör belőlem a spontán nevetés, tényleg vicces a látvány...
- Nagyi! - mi van, más a műsor bennük?

Ő is nevet - esküszöm, jobb egy nagymama, mint egy kabaré... :-)

Éjfél után még jobban berzenkedünk.
Még mindig az újság böngészésénél tart:

- HÁT, EZEK NEM NORMÁLISAK! - olvassa a fő csatornákon túli "kicsik" műsorát fennhangon:

a.)  Kés / alatt
b.) Az 1000 halott háza
c.) Halálbiztos diagnózis
d.) Fűrész 6. - Zombik városa

stb. stb....

ideje már a virslit megfőznöm, kimegyek.
Tálalok neki, beviszem.
Később a magamét is - ekkor ő már eszik a szobában - jobban megnézem a virslit, amit hozott....gyanús lett, hogy fü....li... nézem az összetételét... naná, hogy apróbetűs....;-)
már bevásárolni is úgy megyek, hogy kicsi nagyító van a táskámban....elvégre látni kell, hogy E- akármennyi jelzésű milyen izéket eszünk meg, ha túl sok van benne, akkor az már gyanús, bár, szakképzettebb vásárlók táblázattal járnak, hogy mely jelölések világosítanak fel az ártalmas dolgokról...

szóval nagyító... oh, hogy a fene egye meg....pulykából készült...., mint tudjuk, a kapirgáló szárnyas nemzetség képviselője...

rohannék be hozzá, hogy ne egye meg - ha már olyan bőszen előadta, hogy mi hoz a fejünkre és a házra szerencsétlenséget.... de elkéstem már, jóízűen eszi... s, én érzem, hogy igaz a mondás, mely szerint, amiről nem tud a fej, az nem fáj a szívnek...

egyedül viselem hát egy évig a terhet, hogy mi lesz velünk a pulykavirsli miatt ;-)
Bár, az előző év is rossz volt, pedig garantáltan sertésvirslit ettünk...

Még mindig berzenkedik, nem álmos, éber... érzem, kezembe kell venni sürgősen az irányítást.

Feltúrom a saját szobámat egy olyan dvd-ért, amiről tudom, hogy tetszene neki és nem látta még.

Berakom, ő belelkesül, jó nézni, hogy mosolyog.


- Ki az apa a három férfi közül? - kérdezi - nem mondom meg - gonoszkodom... ;-)
Még próbálkozik párszor.
Közli velem, hogy Pierce Brosnan lesz az, vele kell a főszereplőnőnek összejönnie...sandít rám... próbálja a választ leolvasni az arcomról...
Sompolygok....mondom;   ...nem emlészem....huncutul mosolyog; rém izgatott.

(Naná, hogy nem mondom meg neki, ő sem engedte, hogy én megnézzem az Egy csók és más semmi-t...szenvedjen most egy kicsit ő is :-) :-) :-)

http://www.youtube.com/watch?v=4GILT4hHlMw

Mivel megtudja, hogy ki a "nyerő", " befutó" férfiember, hát mehetünk is aludni :-)
Talán ez az év mégis jól kezdődik :-)

Sok szerencsét mindenkinek :-) - pláne, ha megtaláltátok a célfotós férfit :-)

Utóirat:
árulnak ám olyan hűtőmágnest, aminek az a felirata, hogy Isten azért teremtette a Nagymamát, mert nem tud mindig mindenhol ott lenni :-)
Csak Egy csók és más semmi - hát, ennyi ;-)
Lehet, hogy Isten nem bírja Vígszínházat....?