2014. december 26., péntek

Karácsony második napján - hazafele a Nagyitól...

üresek az utcák, a buszon is csak ketten ülünk.

Alig ténfereg valaki... szépek a fények, szép az idő is.
Nincs hó, nincs nagyon hideg.
Nem igazi a karácsony (meteorológiailag).
Holnap már más lesz.
Jön a lehűlés, vasárnap már havazhat is.

Befordulok az utcám sarkán, rögtön látom az én kis szerény házamat.
Meg előtte a kaputól két oldalra a "kertecskét".
Ami most nem látványos, bezzeg nyáron :-)

A szomszéd viszont nem gazol.
(Ellenben; van neki néhány ténfergő beosztottja, kisebb áruháza miegymás).
Ahova amúgy nem látunk sűrűn bemenni vásárlót.
Hát, festék "áruházat" két buszmegálló közé tenni külvárosban, nem biztos, hogy szerencsés dolog.

Előszeretettel parkolnak a saját részük előtt (ahonnan kiirtották az orgonabokrokat, helyette tanyázik a gaz).
Ide fel tudnak állni parkolni - ők, vagy a lézengő ügyfelek.
Akik előszeretettel hajtanak lefelé úgy a kocsijukkal, hogy átgázolnak a mi virágainkon.
Amik jól látszanak, feltéve, ha nem vak a sofőr...

Nincs mit tenni, hordtunk nyáron oda köveket innen-onnan, a kertből legallyazott ágakat, szóval kerti hulladékot.

Szóval, befordulok a sarkon és rémülten látom, hogy egy csuklyás (na, jó...ez túl drámai... szóval kapucnis) ember hajlong és nagyon kotorászik ott, az én kis kertemben...
Kezében az odagyűjtött egy-két vastagabb faág.

Rém hősies vagyok, miért is ne lennék az én méreteimmel.
Olyan Chaplin-szerű kis figura, szóval, ha ráfújnék, talán el is szállna...
Kérdőre vonom, nagy vehemensen, hogy mit is csinál...

- A fát vinné el.
Kérdezem döbbenten : - minek.
Amúgy jobban szoktam kapcsolni, de valahogy most mégsem.
- Tüzelni...

Van az úgy, hogy nem követtünk el semmit - és mégis szégyelljük magunkat.
Az egész világért.
Mindenért.
Mert, ... karácsony van.
Este fél 10 felé.
Sötét.
Ami nekem még nem hideg, az lehet, hogy másnak már az.
Nagyon is az.
Pedig nem volt hajléktalan.
Volt rendes ruhája.
Nem illatozott, tiszta volt, talán egy szomszéd, egy kicsit lejjebbről... hosszú ez az utca.
30 körül lehetett, nem több 40-nél, vagy ki tudja...

Nyom a mellkasomnál valami.
Mondtam, hogy vigyen nyugodtan, amit csak akar.
Én majd gyűjtök több követ bárhonnan.

Jön a hideg, jön a tél :-(

Volt egy fiatal kolléganőm, akinek az volt a kedvenc mondása, ha valamiről tudni szeretett volna,
vagy látni, de nem volt rá módja, szóval:

"De szívesen lennék légy a falon"...

... hát én is, a parlamenti uraknál a karácsonyuknál.

Ma mondta be valamelyik rádió, hogy 2014-ben "0", azaz nulla % infláció volt.
De, lehet, hogy valami szilveszteri előzetes volt bevágva reklámként.

A pénzügyi tanfolyamon volt két oktatónk, akik igazán jól értettek a gazdasághoz.
Egyikük mondta, hogy az "ideális" infláció 3 % alatt van, és 2 % fölött.
Ha már 2 % alatt van, akkor az már nem jó a gazdaságnak egyéb szempontok miatt.

Jön a hideg, jön a tél.
S, én - de szívesen lennék légy...





" ...Fekete, szőrös nyelv általában nem igényel orvosi kezelést. Bár nem vonzó, ez egy átmeneti, ártalmatlan állapot. "

Mivel - az előző bejegyzés kapcsán - többen írtatok ilyen vagy olyan formában, hogy viccelek-e, ezért elmélyültem a témában :-)

Igen, sajnos a jelenség valós és tényleg létezik.

Az alábbi - néhol viccesnek tűnő - fordítás körbe járja a témát (talán nem is akarnánk erről - hozzá nem értőként ilyen részletesen tudni ;-)

Egy már biztos, bár a magyar nyelv igen bőséges káromkodás és szitkozódás terén, nyugodtan kibővíthetjük a készletet, ezzel a kívánsággal (mások felé) - amennyiben megérdemlik.
A végkifejlet ártalmatlan, de mégiscsak durva, igazi bünti.


 http://www.meduy.com/hu/284.html

Ez itt lejjebb külön is izgalmas, a leírás szerint - mivel okozhatja többek között - antibiotikumok szedése is - a szőrös nyelv kezelése antibiotikumokkal történik.

Aminek biztos van valami más mellékhatása ;-)
Mondjuk tollak nőnek ki  a hátamon...

 http://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C5%91r%C3%B6s_nyelv

Ezt viszont tényleges érdemes megnézni - nosztalgiából is.
Meg remek.

Ezek szerint valós is.

Amíg az ember tud nevetni saját magán (is), addig talán nem reménytelen a helyet. 







2014. december 25., csütörtök

Karácsonyi meglepi...

Hetek óta betegnek lenni - nem egy élmény.
Megpróbálni ezt eltitkolni (részben legalábbis) a kollégák elől - vagy sikerül, vagy nem.
Menni úgy a folyosón, hogy ne lássák, hogy tulajdonképpen sántítok - több, mint nehéz.
Ilyen a próbaidős lét.
Magyarországon jelenleg nem előny, ha nem látnak fittnek, tökéletesnek (vagy majdnem annak), szóval nem egy előny, ha   e m b e r  (ennek minden "tartozékával" és hozamával együtt..) vagy és nem egy robot.

Az nyilván nem véletlen, hogy, ha valaki észreveszi, hogy beteg vagy, azok a beosztottak némelyike. A két főnököd nem tartozik közéjük. Még egy minimális emberi megnyilvánulással sem.
Nem baj (???) fiatalok még, nem tudják, hogy (esetükben is) "lesz ez még így sem"...

Az idő kegyetlen dolog, egyik fő jellemzője, hogy nem áll meg.
Ők is meg fognak öregedni (valószínűleg) és én vidáman fogom lógatni a lábam a felhők közül, mikor nekik is fáj majd ez meg az.

Na, ez csak szócséplés....

Természetesen a körzeti orvosod, akkor rendel, amikor be vagy osztva munkára - ergo - nem jutsz el hozzá.
Nem szívesen mész más orvoshoz, elvégre begyepesedett vagy meg egyáltalán...
Ragaszkodsz a saját - amúgy szintén sántító - dokidhoz.

De, eljő az az idő, mikor a helyzet már tarthatatlan, különben is megfulladsz már szinte, minden lélegzetvétel luxus és fájdalmas.
Amúgy, jönnek az ünnepek, és a magyar egészségügy... szóval, a helyzet reménytelen.
Örülsz, hogy utolsó pillanatban 23-án este eljutsz egy másik dokihoz. (Mert, amúgy a gyógyszertárból simán kirúgtak bármiféle segítség nélkül... ezzel megdőlt a "gyógyszerész sokszor jobb, mint az orvos" rózsaszín teróiád...)
Örülsz, hogy nem rúg ki a másik doki és egyáltalán.

"Milyen színű a köpete?" - óminózus kérdésre büszkén rávágtam, hogy "sárga".
Utóbb úgy éreztem, hogy ő a fehérnek örült volna.
De, mi foltvarrók vonzódunk a színekhez, ergo: sárga.

Gyógyszert felír, részemről boldogság, hogy az ünnepeknek nem megyek "neki" orvosság nélkül.

Megkönnyebbült sóhaj kíséretében bekaptam, később elolvastam az információkat tartalmazó mellékletet.
Azt már megszoktuk, hogy minden gyógyszernek milliónyi mellékhatása van, kár is mérlegelnünk, hogy mivel járunk jobban, vagy rosszabbul.
Reménykedünk, hogy nem mi leszünk a százezredik, aki mellékhatásként belehal.

De, a sok (rémisztő) felsorolás mellett azért az egyik szíven ütött.
- "fekete szőrös nyelv".

Mit is mondhatnék, így karácsony tájékán.
Minden vágyam ez volt.
Az ünnep megkoronázása.

Mert, ha "csak" az egyik lenne;

- fekete nyelv,

vagy a másik;

- szőrös nyelv...

De a kettő együtt....

Elvileg Jézus szeret... ha minden igaz, akkor engem is.

Vajon Jézus is tud erről?

;-)

 








2014. december 4., csütörtök

A kertesházas lét örömei :-)

Az udvaron tárolt akármilyen csetreszekből, vödörből, műanyagláda tetőből összeöntögetett enyhén algás esővíz leszűrése és felmelegítése mosakodás céljából (mert 8-tól 14 h-ig nincs víz), egyszerűen űberelhetetlen élmény.

Ha most lenne totál ki- és berakható műfogsorom, akkor ez csak tetézné az elégedettségemet.

Jah, az embernek soha semmi nem ELÉGGÉ jó :-)

2014. november 8., szombat

A furcsa kolléga...

A köztünk élő "furcsákat" lehet szeretni, utálni, átnézni rajtuk, gyilkos indulatokat, vagy akár mélységes közönyt is válthatnak ki.

Van a furcsaságnak egy olyan mélysége már, amikor az ember úgy érzi, hogy olthatatlan vággyal fel akarja (pontosítanék: szeretné) törni a feltörhetetlen burokban élő DióÉlőlénykét.

Amikor a furcsaság milyenségén már nem lehet átnézni, nyista minden láthatatlan köpeny.

Szóval az ifjú kolléga.
Aki kerüli a pillantásodat.  (Jobban mondva sejtem, hogy - mindenkiét).
Bármilyen szituációban találkoztok - nem köszön. (Na, ez kedvenc témám, amire mindig is "ugrottam").
Igaz, hogy süket vagyok némileg az egyik fülemre, de azért ennyire még én sem.
(Ja, meg vissza se köszön...)

Először azt hittem, hogy robot.
Egy amolyan jól sikerült példány.
Jön-megy.  Egyszer láttam kijönni a WC-ből. Tehát van kimeneti egysége.
Ezek szerint be is visz dolgokat. Olyan emberieket - mint én is.
Utóbb megtudtam, hogy bevitel tájékán sűrűn gyömöszkél magába mindenféle (jóféle, és nem annyira jóféle sajtokat).
Aki a sajtot szereti - az rossz ember nem lehet.
Mondanám én, ha nem jutna eszembe, hogy virágok és állatok kapcsán is szokták volt ezt mondani olykor.
Amit cáfolnak a nürnbergi per fővádlottairól tudott dolgok.
Tehát az embernek azért vannak némileg fenntartásai.

-.-

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy imádok diót törni, de létezik már az az állapot, mikor annyira feldühít (irritál?) valaki, hogy még hajlandó is vagyok diótörésre.
Vagy, mivel tök jó fej vagyok, de ezt nem tudják tömegesen rólam ;-) - hát a diónak is kell adnom némi esélyt...
Elvégre egérút is létezik :-)

Szóval, bementem az olvasóterembe - rátámaszkodtam a pultra (kibírta a súlyomat, nem szakadt össze - ergo, ez a nap is jól indult) és közöltem az éppen szolgálatban lévő könyvtárossal, hogy

"A furcsa kolléga könyvét szeretném elolvasni !"

Ami egyébként ott tanyázott fő helyen a háta mögött a polcon.
A könyvtáros mosolyog. Én emelgetem a brezsnyev-i szemöldököm.
Mert szent elhatározásom, hogy megfejtem a megfejthetetlent.
Vagyis megpróbálom.

Elolvastam.
Mondhatnám, hogy nem tudtam letenni (ez már önmagában jó).
Mondjuk nem röhögtem halálra (vagy majdnem) magam, mint néhány kritikai hozzászólónál olvastam.
De, kétségtelen tény, hogy megvan a saját stílusa (és ez jó).
Az én humorom egészen más, de ez teljesen rendben van.
(Mivelhogy sokak szerint én sem vagyok teljesen 100-as ;-)

Mielőtt elolvastam dühített a viselkedése.
Miután elolvastam nem dühít a viselkedése (avagy NEM viselkedése).

Mielőtt elolvastam azon méláztam, hogy oda kellene mennem szólni neki, hogy aki nem tud köszönni, az még véletlenül se menjen el soha egy író-olvasó találkozóra, mert érdekes lesz a némaság.
Miután elolvastam rájöttem, hogy tud beszélni - ha akar :-)
Ja, lehet, hogy számít a közeg is.
Toszt akarok én, hogy köszönjön a folyosón, aki a fiam lehetne.

Hát, üsse kavics.
Én már régen a felhőkön (remélem) lógatom majd a lábaimat és röhögök majd rajta, hogy ő még mindig itt lent kínlódik ;-)

Ja, megpróbálom rávenni a szociológus családtagot, (aki amúgy DEVIANCIÁRA szakosodott...), hogy olvassa már el.
Elemezzük kollégát egy tál sajt és vörösbor kíséretében :-)

-.-

Szeressétek Farkas Balázst (ne csak Ódor Emíliát ;-).
A Nyolcasok című könyv már elfogyott (ami jelzésértékű).
Vagy felvásárolta a sok furcsa NAGYÉRDEMŰ, vagy maga az író.
Utóbbit nem hiszem a könyvtáros fizetéseket is ismerve.

A könyv várhatóan valamikor 2015-ben utánnyomásra kerül.
De könyvtárakban nyilván megtalálható.
Hallunk még Farkas Balázsról egészen biztos.
(Speckó személy szerint én a folyosón is szeretném a hangját hallani :-)
Mondjuk évente 1 x esetleg karácsonykor, netán április 1-jén :-) - esetleg április 11-én ???

Ja, a héten rám mosolygott.
Fura volt.
Biztosan össze tévesztett valakivel.
Valami fontos emberrel.
Vagy érezte, hogy nem teljesen normális az olyan nőci, aki nem találja a sötét folyosón a villanykapcsolót.
Megköszöntem. Persze; nem válaszolt.
De, mintha valamit morrantott volna nagyon halkan.
Elképzelhető korán reggel koffeinmentesen képzelődök már.

Mondtam, hogy "lőn világosság".
Lesz@rta.
Jólvannaa....

http://balazsfarkas.com/
https://www.facebook.com/FarkasBalazs.iro

nyolcasok_b

2014. szeptember 5., péntek

Vannak olyan napok, amik megismételhetetlennek tűnnek...

mikor reggel az ember elszunyókál a metróban és döbbenten észleli, hogy az Arany János utcánál járunk, holott a Nyugatinál kellett volna kiszállni...

és a nap azzal zárul, hogy munka után betámolyog az ember a szobájába, minden vágya, hogy lerogyjon, felstócolja a fájós lábait, beigazítsa a dereka mögé a párnákat és az égadta egy világon ne gondoljon semmi, de semmi értelmes dologra, csak azzal az érzéssel van teli, hogy milyen jó lesz a megmaradt szürke állományával valami jelentéktelen, de mégis felemelő "izét" nézni egy dobozban, ahol megállapíthatjuk, hogy jó, hogy nem a világ más tájára születtünk, egyébként is tobzódunk az éljen a VILÁGBÉKE hangulatban...

... és akkor az ágyamon a paplankám közepén egy totálisan össze-vissza nyáladzott egérhulla van...

s, vannak olyan napok, amik megismételhetetlennek tűnnek... ;-)

2014. augusztus 12., kedd

Gályahelyi körlevél ...

(menő, NEM csóró cégnél történt, valós, nem kitalált... )

 
" Kedves Mindenki,


aki elvitte reggel a cipőmet a zuhanyzóból, az legyen szíves azt visszaszolgáltatni nekem, mert nem túl elegáns mezítláb dolgozni :)


Köszönöm szépen,

Sanyi
"




:-) :-) 











2014. augusztus 9., szombat

A juhászat egy nagyon bonyolult tudomány... (én már csak tudom ;-)

A hírekben jelezték, hogy három egyetemen is felnőttképzési formában ( 200 óra ) juhászképzés indul.

Szaporodásbiológiát és takarmánygazdálkodást is tanítanak.

Eredeti idézet lejjebb található, összefoglalnám személyes véleményemet, több évtized alatt kialakult tapasztalatomat.

Immár 56 éve Juhász vagyok.
Egyetértek vele, hogy óriási lemaradás van juhászat és Juhászat terén.
Szerény véleményem szerint NEM egymillió juh van az országban, hanem jóval több.
Nap mint nap ezt tapasztalom, ha a médiát, az állítólagos statisztikákat veszem figyelembe, illetve egyszerűen csak kiteszem a lábamat a saját legelőmről és közösségi helyeken megfordulok (természetesen a kreatív rendezvények kivételt képeznek :-)

Egyik legnagyobb problémát abban látom, hogyan a magyarországi juhállomány egy része határozottan süket és vak. Igaz, hogy régóta tudjuk, hogy vaktyúk is talál szeget.
(Ez utóbbival viszont ki lehet váltani a vasutánpótlás gyógyszertári költségeit).

Íme, egy kedvencem fotója (fotó kölcsönözve a Wallisi feketeorrú juh - törzstenyészet-től - igen, Ön jól érzékeli, ez volt a reklám helye :-)

 

Itt jól láthatóan a jószág szeme nem is látható, hát, hogy láthatna, akkor vele...
Ezt kompenzálja viszont a nyelve, amit határozottan, rendszeresen fejleszt, karbantart, - mivel izmos szervről van szó, ezért kitartóan tudja használni hosszútávon is.
Általában 4 éves periódusonként lecseréli a nyálkészletét is.

Amúgy én nem érzem a saját életemben, hogy a Juhászat nagy sebességgel fejlődne, inkább visszafejlődést tapasztalok mindenféle téren.
Az új technológiák nagyon érdekel(né)nek.

A takarmányozási ismereteimet megfelelőnek tartom (lásd turis vásárlások, leárazott, akciós termékek intenzív figyelése és beszerzése a boltokban).

Új módszereket nem tudtam hasznosítani a genetikában, ezen a téren határozottan konzervatív voltam.

Hát,... na, jó... ennyi idős koromban már bevallhatom, hogy valószínűleg a néhány ezer elméleti ismerethiánnyal küzdő Juhász közé tartozom, de minek hazudjak már a hátra lévő kis időre...

Valóban, egyre inkább úgy érzem, hogy nem vagyok versenyképes, főleg a munkaerőpiacon :-(

"A juhászat nagyon bonyolult tudomány, nagyon nehéz állattal foglalkozni."

Hát, már, hogy a franca ne, mikor annyi, de annyi ÁLLAT VESZ KÖRÜL, hogy lassan már azt se tudom, hogy fiú v. lány Juhász vagyok-e...


"Ez egy néma állat, a baját sem nagyon közli, nagyon kell érteni hozzá"

DE, DE, IGEN, !    K Ö Z L I , csak süket fülekre talál főleg a Kossuth téri karámeligazító környékén.

A szaporodásbiológiával is problémáim voltak :-(
Nem teljesítettem a tőlem - joggal - elvárható rekonstrukciót :-(

Nem tudom, hogy mit hoz(hat) a jövő, talán, hogy világ juhászai és Juhászai egyesüljetek !
(De, ne egymással... nem jó a belterjesség !)

Lejegyezte:
Juhász Zs, miközben a sarkát Mofli és Töffencs blöki nyalogatta, nehezményezve, hogy sehol egy jó kis szőrös jószág, pedig milyen jó lenne őket hajkurászni a kertben ;-)

Forrás:
http://index.hu/gazdasag/2014/08/08/a_juhaszat_nagyon_bonyolult_tudomany/



"...mezőgazdasági szakképzésünk eléggé elmaradt ezen a területen, juhászokat legalább két évtizede nem képzünk, óriási lemaradásunk van a juhászat területén, ma a rendelkezésre álló egymillió juhból körülbelül ötszázötven-hatszázezer bárányt tudunk értékesíteni, ami messze elmarad az európai átlagtól.
A juhászat, illetve a mezőgazdaság nagy sebességgel fejlődik; új fajták, technológiák, takarmányozási ismeretek jelennek meg, új módszerek vannak a genetikában. 
A néhány ezer juhász elméleti ismerethiánnyal rendelkezik, ezt szeretnénk pótolni, ahhoz hogy versenyképesek legyenek, előre kell lépnünk.
A juhászat nagyon bonyolult tudomány, nagyon nehéz állattal foglalkozni. 
Ez egy néma állat, a baját sem nagyon közli, nagyon kell érteni hozzá, a szeméből, a mozgásából, az életjelenségeiből a bajokat fel kell tudnia tárni egy juhásznak, ezen túlmenően új takarmányozási ismereteket, genetikát, kiválasztást, szelekciót és szaporodásbiológiát is kell tanulniuk. 
Csak egy példát mondok: tudáshiány miatt a mesterséges termékenyítés ma már nem éri el a két százalékot a juhágazatban, anélkül pedig igazi fejlődés nem képzelhető el..."

2014. augusztus 7., csütörtök

Földbe (esős idő lévén...sárba...) döngölve avagy volt is, lesz is így még...

Csütörtök van turi nap (hurrá...) minden 300 ft.
Baráti ár, ennél már csak a p(r)éntek a jobb a maga kétszázával.

Tülekszünk (mintha jegyrendszer lenne).
Harc a túléléssel, olykor vérre menő viták (naaaa....én voltam itt előbb, nem balra, jobbra tekerjük, ne bökdössön a táskájával, ne húzza ki a kezemből, miért vágott fejbe a válfával), szóval jó a hangulat.

Klassz kis nőcis hely, de egyre több férfitársunk is érzi úgy manapság, hogy érdemes beszállnia a ringbe.

Gyanúsan stírölget egy idősebb hölgy (akinek tételezzük fel, hogy volt még gyerekszobája és van némi fogalma az illemről is).
Majd elszántan jön és megkérdezi - természetesen jó hangosan -, hogy ne haragudjak, de felvenném ezt a felső ruhadarabot (amit a kezében tart, persze, rögtön elsápadok, mert tök jó cucc, lenvásznas "izé" némi foltos egyéb anyaggal megbolondítva, fazon jó), mert pont úgy nézek ki, mint a barátnője alkatilag, így tudná, hogy megvegye-e neki.

Na... jó... felpróbálom - amúgy istenien áll - miközben székfoglaló kiselőadást tartok neki, miszerint sajnos almahasam van, és ha a barátnőjének is, akkor szintén azon szerencsétlenek táborához tartozik, akik egészségtelenül híznak a belső szervekre pakolva a zsírokat, sápitozok, hogy mennyivel jobb azon hölgyeknek, akik csípőre (ezáltal nőiesebb fazonnal) híznak...

Méreget, megállapítjuk, hogy jól áll nekem :-)

Szintén hangosan megkérdezi, hogy ne haragudjak, de megkérdezheti-e hány kiló vagyok, hogy biztos legyen a dolgában (barátnőjével kapcsolatban).
Mivel oké, hogy úgy nézek ki, de mégis tutira menne (gondolom én )...

Van az úgy, hogy az ember jó környezetben is egyre sz@r@bbul érzi magát... kissé fintorogva, szemeimet forgatva közelebb hajlok és megsúgom a nagy titkot.
Egyből rögtön rá is kérdezek, hogy miért, a barátnője hány kiló?

Szintén hangosan jön a válasz (miért is ne...) hogy 130 kg !!!

Aki ismer, az tudja, hogy azért én egészen sokat tudok locsogni, ezért is meglepő, hogy bent reked a szó.
Kapkodva veszem a levegőt, egyből eszembe jut, hogy szegény Bajor Imi is tegnap meghalt és majdnem egy idősek vagyunk...

Közöltem a hölggyel, akkor ez a felső nem lesz jó a barátnőjének. Én 46-os méretet hordok, a 48-as már nagy rám, kivéve, ha szűkítve van, vagy valami speckó a fazon.
A barátnőjének 50-es méret felett keressen (de nem tudom, hogy mennyivel, nem is szeretném tudni).

Boldogan hazatérek a két nappal előtte (600 ft-os napon) a boltban eldugott 46-os pocakkényelmes kismama nadrágommal, további zsákmányom egy tök jó szintén kényelmes tiszta pamut teljesen új gatyó otthonra.

Az önbecsülésemet egy tárló alá söpörtem...le van...

Hazafele sürgősen dinnyét veszek, az egészséges miegymás... és diszkréten köpök egyet az illatozó péksütemények tárlója alá ;-)



2014. április 30., szerda

A mai nap "sikerélménye" :)

- Szép az a koszorú az asztalon - szólt a családtag.
- Igen, nekem is tetszik.
- Azért vettem meg :)

- Ja, NEM TE VARRTAD ?
- ... hát, nem...
- Vettem a turiban, 200 forint volt, nem lehetett otthagyni.

Valóban szép.
Mindig elgyöngülög, ha foltos, vagy valami hasonló kézműves cuccot látok hányódni-vetődni a turkálókban.
Amikor látom: nem értékelik.
Nem tudják, hogy kincs van ott.
Ha tudnak varrni, ha nem.

Öröm simogatni az ilyen árut, hiszen tudom, hogy a kreativitás mögött egy ember húzódik.
A kezével, a lelkével, a szíve is benne van.
Akkor is, ha nem tökéletes a végeredmény.
Akkor is, ha esetleg látom a hibáit, amit én magam is elkövetek olykor.

Furcsa volt - s, értem miért hitte családtagom, hogy én csináltam -, hogy valahogy (bár a turiban nincs magyar termék soha) mégis magyaros jellege van.
Fehér hurkák váltakozva kék hurkával, amin apró, szolid fehér minta.
Ez utóbbinak kicsit kékfestő jellege van (bár, nem az).

Szép az összhatás.
Sötétkék selyemszalag és masni.
Ízléses.

Méltatlanul alulértékelt 200 forintért :(




2014. április 1., kedd

A becsült értékek országa :( - avagy gáz van...

Igen, gáz van.
Április 1-jétől pedig - amennyiben nem tekintjük áprilisi tréfának a dolgot (izgalmas politikai fogás lenne...), akkor bizony mától csökken valamelyest a gáz ára.
Persze, megvárták a fűtési szezon várhatóan végét, vagy majdnem végét...

Számomra mindig természetes, hogy ilyen esetben, akár csökkennek az árak, akár emelkednek -
de, mivel én nem átalányt fizetek, hanem tényleges fogyasztást - ezért ilyenkor mindig bediktálom az adott szolgáltatónak, hogy az árváltozás fordulónapján milyen az óraállásom.

Eddig semmi gond nem volt ezzel, se a Gázműveknél, se az ELMŰ-nél.

Tárcsázok a szokásos  módon ... haladok (mikor, milyen gombot nyomjak, a vevői azonosítószámom, a készülékem gyári számának utolsó négy számjegye stb. stb.)
elérkezem oda, ahol be kell pötyögnöm az aktuális óraállásomat - stb.
Abban a pillanatban egy ügyintézőhőz kattanok legnagyobb csodálkozásomra.

Udvarias fiatalember, én hebegve zavarban, hogy nem értem, hogy kerültem hozzá.
Ő se érti, de kikeres a nyilvántartásban.
Közli velem, hogy valószínűleg azért "dobott" hozzá a rendszer, mivel nekem nem 1-jén, hanem 15-e és 18-a között kellene bediktálnom az óraállásomat.

Erre felvilágosítom, hogy "normál esetben" - valóban, de  mától árcsökkenés van, és ilyenkor mindig be szoktam diktálni az aktuális óraállásomat, hogy ennek megfelelően állítsák ki a számlát.

Nem az az első dolga, hogy rögzíti, hanem elkezd - bár udvariasan - de tájékoztatni arról, hogy erre semmi szükség nincsen ( sicc !!! ), mivel ők a becsült értékből meg tudják majd állapítani, mikor kiállítják a számlát.

Értetlenkedem - a beszélgetés közben ő többször is eltűnik a vonalból, ekkor némaság van, nehogy én mint ügyfél halljak valamit, kicsit olyan érzésem van, mintha tőlem tudta volna meg, hogy mától árváltozás van, méghozzá az ügyfélnek kedvezően   l e f e l é ... -
szóval, értetlenkedem, ilyen a piszok fránya ügyfél... miféle becsült érték - kérdezem tőle.
Újra mondja, ők ezt meg tudják oldani.

Én felhomályosítom, hogy mivel nem vagyok átalánydíjas, soha nincs semmiféle becsült értékről szó az esetemben, hanem minden hónapban a TÉNYLEGES FOGYASZTÁSOMAT fizetem.
Most miért is kellene ettől eltérni?
Nem értem, hogy miért kerül több percbe, hogy rögzítse az aktuális óraállásomat.

Mikor közlöm vele, hogy ő a pénztárban egy liter tejért mint vevő nem (általa egyébként) becsült értéket fizet, hanem a liter tej tényleges árát... akkor közli velem, hogy rögzíti az óraállásomat.

Amúgy nem értem az egészet.
Vagy nagyon is értem az egészet.
Maradjunk annyiban, ebben az országban gáz van.
De nagyon.
A nagy kérdés, persze, hogy milyen irányból jön...



2014. március 31., hétfő

Telefonzsinór vezetékes telefonhoz... avagy létezik az a hossz, (v. ár) amiért érdemes már elővenni a mérőszalagot? ;-)





"Eladó a képen látható telefonzsinór vezetékes telefonhoz. Hosszát nem tudom, de ahogy látszik is a képen; nem rövid."
Ára: 50 Ft

Hej, ha a pornóipar rájön, hogy milyen klassz szlogeneket lehet vételezni az online kereskedések oldalairól.... akkor eljő a Kánaán...
;-)


2014. március 14., péntek

2014. március 2., vasárnap

Végérvényesen itt a tavasz...

ez nem csupán abból látszik, hogy a hóvirágom már elvirágzik és gyönyörűen pompázik már hosszú hetek óta a sárga téltemető, hanem a kertben hol itt, hol amott sorra nyílnak a sárga, liláskék krókuszok.

Főként abból állapítom meg, hogy ma reggel (a tavasz második napján) a kertben mit látok meg először?
A kukámat lesz@...ta egy madárka.
Kérem itt szabad vélemény-nyilvánítás van.
Elmúlt a tél, a madarak is "pofáznak".
Mit neki tisztelet meghasonlók.
A macskámat is lesz...-ná, ha tehetné.
Ez utóbbi meccs még nincs lejátszva, elvégre Saci eléggé harcos egy példány, olykor átmegy véres hentessé, aminek időnként horrorisztikus nyomait is meglelem.

Szóval, tavasz van.
Sűrűsödnek majd a kerti események.
Lehet kint teregetni.
Azt a meg a legyek szeretik megtisztelni ezzel-azzal, ami olykor nehezen kimosható.
A kerti bútoron pl. örökre ott marad olykor.

Nem nyomozok a madárka után.
Itt kérem demokrácia van.
Szerintem azért csinálta, mert télen nem tudom kislagozni a kukát.
Úgy érezte, ELÉG VOLT MÁR.
A kukámnak lehet, hogy szerencséje lesz.

Jönnek a választások...
A kutyakaksi is gyűlik a kertben, amikor látja az ember, hogy sok van már, akkor bizony ki kell lapátolni a cuccost, különben elborít minket.
Végérvényesen itt a tavasz :)


2014. február 17., hétfő

Te és Én (esetleg "Ők" is ott voltak)... avagy kis magyar pszichoizé...

Te mondtad, hogy milyen nehéz volt.
Mi történt Veled - csak pár mondatban a lényeg - ami megrázó és mélyen - tényleg.
Néztem Rád és megkérdeztem, miért mondod ki ilyen nyíltan, itt most mindenki hallja, az emberek nem mindig jók....

Mosolygott a szemed, vidáman mondtad, hogy együtt tudsz élni vele, meg egyáltalán... Nem zavar, ha tudják.
Mondtad még:
biztosan nem értem én ezt meg, mások ezt nem szokták.

Mivel engem zavart (volna),  ha mások tudják és voltunk vagy húszan a teremben, leírtam egy papírra két mondatot - talán hármat is.
Elolvastad és tudtad, hogy én teljesen értek mindent.
"Oh! irgalom atyja ne hagyj el..."

Furcsa, hogy pont mellém ültél - szóltam :)
Mosolygott ő is.

Te ! - néztem rá...
 - én nem tudom, hogy miért, de egész életemben vonzottam a "bolondokat".
Megrémültem, jaj, csak ne értse félre...a "bolondok" olykor jobbak, mint a szürkék... nem olyan unalmasak.

Már Benedek István is megírta az Aranyketrecben (nem pontos idézet), hogy azt, hogy ki a bolond, azt mindig a többség dönti el a kisebbségre vonatkozóan ;)  
"Ha mi lennénk többen, és Ti lennétek kevesebben, akkor Ti lennétek a bolondok"... valahogy így...
és persze... ezt egy "bolond" mondja...

Szóval... mondtam neki, hogy egész életemben vonzottam a "bolondokat"... valahogy cuppantak rám... és ő is mellém ült...

" mert a szemetet összefújja - hordja - a szél" - válaszolta...

és Mi Ketten annyira, de annyira nevettünk, ahogyan csak a nyomorultak tudnak.

Utóirat:
Móricz Zsigmond tanakodik, hogy indítson-e plágiumpert ;) másrészt gondolkodik fent, hogy mitől lett ennyire zavaros a lenti világ...

2014. február 1., szombat

A két duci hölgy...

szerettem őket, jó kis sorozat volt, most az M1-en szombat délelőttönként elölről vetítik a sorozatukat.

Olyan jó volt őket nézni régebben is, a humorukat, az életigenlésüket.
Igazi egyéniségek, akik felvállalják, hogy plusz kilókkal is lehet elégedetten élni.
Nem titkolják, hogy klassz dolog motorozni (még, ha a látvány mulatságosnak is mondható) - hogy jól esik néha elkortyolgatni egy-egy pohár vörösbort a fűben ülve-elterülve a tájat nézegetve...

A mai nap igazi nyalánksága volt egyikük bemutatkozása főzés közben:
"A nevem Szalmon Ella" :)
Ami persze, a magyar fordítást dicséri, nyilván, hogy nem így van az eredeti angolban.

Kár, hogy nem készült több sorozat velük, vagy, ha igen, hozzánk már nem jutott el.
Talán egyikük halála is közrejátszott ebben.
Mert a duci főzös angyalok is elmennek olykor.
Reménykedem, hogy Isten talán nem veti meg a jó kosztot - égi táplálék ide, vagy oda....

Nekem hiányoztok Kedves Duci Hölgyek!
Nem csak azért, mert mellettetek még én is karcsúbbnak érzem magam.... ;)









Clarissa Dickson Wright és Jennifer Paterson

2014. január 25., szombat

Amikor az

ember lánya csak annyit lát az újságban, hogy megy egy amerikai film (már kb egy órája),
és oda kattint a tévében,

semmit nem tud a filmről;

hátulról lát egy férfit és a feje formájáról, meg a füleiről megismeri, hogy ez bizony Frank Sinatra....

az normális dolog?
;) ;)

Amúgy az egészet letagadom; amennyiben a maffia érdeklődne különleges képességeim iránt... ;)






2014. január 18., szombat

"...egy este

két férfi is LÁTOTT meztelenül és rögtön el is ment (lábon...)
... lehet, hogy aggódnom kéne?"

Részlet a Szingli fejvadász című filmből - szóval nem velem történt...
lehet, hogy nekem is aggódnom "kéne"... ;)

Én és Bridget Jones zöld levest eszünk olykor :)

A minap egy harcsabajuszú embernek azt hazudtam, hogy szerelmes vagyok (nem belé)... az ember így hatvan felé már tudja, hogy mikor, mit kell mondania, ha esélytelenek nyugalmával pályázó; de, amúgy jó embert nem akar megbántani.
Kár, hogy olykor pár perc késéssel jut eszembe, hogy mit is kellene - kellett volna - mondani... ;)

Egy krahácsoló - szinten aluli - ember teljesen ok nélkül féltékeny megjegyzést tett a harcsabajuszúra, irigyelvén a jókedvet.

Fura egy világ van :(

,,, és még mindig Georges Clooney-ra várok... ;)  ;)

szintén az esélytelenek nyugalmával...

Utóirat:
Harcsabajuszú mély meggyőződésben szenvedett, miszerint rengeteg közös van bennünk.
Döbbenten vette tudomásul a későbbiek során, hogy én zeneileg mindenevő vagyok; szeretem a komolyzenét, az operát, az operettet, a jazzt, a musicalt stb. stb. csak "egyet" nem:
A "jó ebédhez szól a nóta" jellegű cuccokat.
Elsápadt :(
Reménykedve kérdezte, hogy de ugye az un "lakodalmas"-t igeeen ???

Már megint egy rajongómmal kevesebb van...
Hiába, gyenge a kompromisszum képességem :)